Birkanyírás és hypozás

Utóbbi írásaimban ígértem, hogy Vütyike fodrászolásának következményéről lesznek képek. Szegényen nagyon elburjánzott már a szőr, többen nézték pulinak, így igencsak időszerűvé vált a nyírás. Viszont az ügyes és valóban hozzáértő kutyakozmetikusok - legjobb információim szerint - egy rakás pénzt elkérnek, így magamra vállaltam a fodrásznéni szerepét, és boldogan jelentem, nem rontottam el nagyon :)

Nem, ez nem az utána fotó, nem ilyenre nyírtam. Ilyen volt! Igen szépen látszik, hogy nem kicsit torzonborz...

Ráadásul igencsak be is szürkült szegény, reméltük ez nem nem belülről jön és nem ténylegesen a szőre lett szürkébb, így pár napra rá jött a fürdetés is :)

Na de ne ugorjunk előre, íme még egy előtte kép:

Nem is csodálkozom, hogy pulinak nézték. Akár még kistermetű komondor is lehetett volna... Közvetlenül a "művelet" után nem készült róla kép, de szerintem azért látszik a különbség a két kép között:

Amióta húgom megkapta a babzsákfoteljét (szeptember elején), Vütyike egyik kedvenc helyévé vált. Messziről nekiszalad és beugrik a közepébe, majd édesen elszenderedik :)

Mint említettem, nem is olyan rég meg is lett fürdetve, hogy újra kifehérítsük. A fürdetés folyamata hasonló volt az eddigiekhez, nem igazán tetszett neki, de aránylag jól tűrte. Mikor kivettük a kádból, nem kezdtük el rögtön szárítani, hanem letettük egy pillanatra, aminek következtében elkezdte törölgetni magát:

Mi fetrengtünk a nevetéstől, mikor megláttuk. Egy ideig hagytuk, hogy magától törölközzön, majd kezdődött a harc a hajszárítóval (annak a hangját nagyon nem szereti).

A következő posztban megmutatom, mi is kerül Vütyike tányérjába a bundáskenyéren, szőlőn és csokin kívül :)

Nekem a Balaton...a kínzókamra

Augusztus hónapunk úgy eltelt, hogy szinte itthon sem voltunk (voltam). Egyik nyaralásból estünk bele a másikba, ami ugyan jól hangzik, de elég fárasztó volt. Mindent összevetve viszont Vütyikével majdnem két hetet töltöttünk el a Balatonon. Szóljon hát erről ez a bejegyzés! :)

Augusztus 3-án kocsiztunk le először Lellére hatan (apa, papa, anya, Gréti, Vütyő és én) egy megállóval. Vütyesz nagyon jól bírta, keresztbe feküdt rajtunk és aludt végig, az annahegyi mekiben pedig kapott egy kicsit a sajtburgerből, így teljes volt a boldogsága.

Mikor megérkeztünk, szerencsére rögtön feltalálta magát, nem kezdett el idegeskedni, hogy idegen helyen van. Luca kutyának van az a hülye szokása, hogy ha nem otthon van mamánál, fel-alá rohangál, nem találja a helyét és minden kis zajra felugrik. Még akkor is, ha mama és az összes többi családtag vele van. De Vütyike könnyen alkalmazkodott, aminek nagyon örültünk :)

A parton elég sok energiája volt, folyamatosan rohangált, ugrált, harcolni akart, viszont nem csak velünk, hanem az összes többi fürdőzővel is. Az embereknek még mindig jobban örül, mint a többi kutyának. 

Mikor azonban a vízbe vittük volna, mászott fel a fejünk tetejére elég erősen utalva rá, hogy az égvilágon semmi kedve fürdeni. Bár a tikkasztó melegnek köszönhetően minden nap megfürdettük legalább egyszer, amint a vízbe ért, fordult is a part irányába és evezett kifelé. Nagyon ügyesen úszott egyébként az első perctől kezdve :)

 

A fürdetések után szinte mindig elkezdett remegni, ami a 40°C-os levegő- és 28°C-os vízhőmérséklet mellett nem igazán volt megalapozott, de mi betudtuk a sokkhatásnak, így nem is tartózkodtunk bent vele sokáig a vízben. A partról figyelte a családot vagy éppen a kisgyerekek kakis zsebkendőit szedte össze a bokorból, amit utána negyed órás kergetőzés árán lehetett csak kirázni a szájából.

Az alábbi kép alapján nem csodálkozom, hogy egyik este a városban ez a mondat szállt el a fülem mellett: "Odanézz, de aranyos törpepuli!"

Mint említettem, a kutyákkal szemben még mindig vannak kicsit fenntartásai, de az ottani szomszéd dalmatafiúval igen jó barátságot kötött, nem egyszer sírt, hogy át akar menni hozzá játszani. Majd egyszer fogta magát és átbújt a kerítés alatt, már csak azt láttuk, hogy a szomszédból vigyorog. Nagy nehezen, egy falat sajttal sikerült visszaimádkozni, de nagy szívfájdalom volt ez neki. Apa meg is jegyezte, hogy elhoztuk nyaralni a gyereket, erre összeszedett egy nagydarab, tetovált fickót.

Összességében szuper kis nyaralás volt, az esti, városi séták során sokan megcsodálták (ugyan akkor még valóban bozontos törpepulinak nézett ki), többen meg is simogatták, amit ő rettentő mód élvezett. A "kötelező" fürdést leszámítva igencsak boldognak tűnt végig :)

Szétválasztva

Két különálló hetet voltam táborban a hegyekben, ahova - mint az utolsó pillanatban kiderült - Vütyő nem jöhetett...A legrosszabb az volt, hogy hetek óta készültünk mindketten, teljesen beleéltem magam, majd bele kellett törődnöm, hogy elválunk. Indulásom reggelén látszott rajta, hogy érzi, hogy elmegyek, folyton a nyomomban volt, sírdogált és nem találta a helyét. Nagy fájdalommal és könnycseppekkel végül elváltunk, de szerencsére az első héten meg tudtak látogatni anyáék egy délutánra, ami maga volt a csoda. A második táborban volt egy-két pityergős estém, de végre itthon vagyok és most egy jó darabig biztos nem válunk el megint. Szombaton megyünk a Balcsira, jön ő is velünk, hiperszuper nyaralás lesz. Ma délután belemerítettük kicsit a kerti medencébe és nem esett halálosan kétségbe, talán a Balaton is tetszeni fog neki :)

Szegényke mostanság nagyon torzonborz, így most nem is töltök fel róla képet. A napokban kicsit megnyírom, majd akkor jön egy előtte-utána átalakító-fotó :D

Észre se vettük, és szobatiszta lett!

Hétvégén kertipartit szerveztem, amire természetesen hivatalos volt Vütyike is, hiszen nagyon anyás a lelkem :) Nagyon jól érezte magát ő is, mindig dögönyözte valaki. Majd a buli másnapján mikor nekem szegezték a kérdést, hogy nem történt-e "baleset" a hétvégén, eszembe jutott, hogy nem is tudom, mikor pisilt be utoljára. Gyorsan lekopogom, de úgy néz ki, hogy két hónap után szobatiszta lett a drága :)

A bulit egyébként kifejezetten jól viselte, meg is jegyezte majdnem mindenki, hogy milyen nyugis. Elterült valaki ölében és ha az illető nem mozdult meg, ő jót aludt. Mikor a medencében voltunk, bevonult az árnyékba, egyébként meg többnyire követett mindenhova. Ha hússzor megtettem az utat a szalonnasütőhely és a ház között, ott totyogott mögöttem. Vasárnap este viszont olyan nagyon aludt, hogy vacsizni se kelt fel :)

A hangját időnként meg-megmutatja, de csak akkor, mikor a család eszik, ugyanis nem érzi igazságosnak, hogy őt kihagyjuk a buliból. Eleinte csak nyüszög, aztán mikor nem adunk neki (mert kb 3-4 percig erősek vagyunk), elkezd vakkantgatni. Majd valamelyikőnknek meglágyul a szíve, ennek köszönhető, hogy a tálkájában gyakran van mostanában sajt, túrós tejföl, sonka, husi. Nem mintha neki nem húst vagy zúzát főznénk, ami hasonlóan ínycsiklandó (többször majdnem beleettem én is a tálkájába :D).

Ezen rövid poszt végére illik egy tündéri alvós kép (igen, a ruháim még mindig az ágyam mellett vannak szana-széjjel :D)

Bepréselődve az ágyam és a ruháim közé, félig betakarva, háton. Én majd' megzabáltam, mikor megláttam :)

Popóprobléma

(Aki undinak találja, ugorjon az első kép alatti szöveghez a kaki- és hányásmentes részért :)

A kezdetek óta fennáll a következő probléma, de most döntöttem úgy, hogy ez azért így nem állapot, segítséget kérek. Mi is a gond? Vütyike csodaszép, dús bundája kakifelfogó rendszerként is működik. Nagyon részletezni azért talán nem fogom, de lassan naponta végződik az egyik séta popsimosással, amit ugyan megtanultam egyedül is véghezvinni, mégsem szeretném még tizen-x évig minden nap ezt csinálni :D Pesten láttam egy nénit sétáltatni a kutyáját, aki 3-4 centis körben kopaszra borotválta a fenekét. Mármint a kutyáét persze... Ezt azért szeretném elkerülni, mert szörnyen nézett ki szerencsétlen eb és gondolom, a borotválás se lehetett a kedvence. Ha valamivel rövidebbre nyírom, az megoldás lehet? Vagy ki kellene fésülni rendesen? Aki tapasztalt már ilyet, nagyon hálás lennék a segítségét :)

Az utóbbi időben szerettem Vütyikét feldobálni a levegőbe, mint a gyerkőcöket szokás (tekintve, hogy unokatesómat lassan nem bírom felemelni se, nemhogy dobálni), viszont valószínűleg attól jött rá kétszer is a hányás, úgyhogy nem ajánlom senkinek :D

Azt még talán nem is említettem, hogy olyannyira nagylány lett, hogy már bizony pórázon sétál! Vicces, hogy még az XS-es hám legkisebb mérete is lötyög rajta, de szerencsére már megszokta annyira, hogy nem akarja lerágni magáról, vagy kibújni belőle :) Magáért a sétálásért viszont nem igazán rajong. Szívesen lejön a levegőre, ugrál, szaladgál, morog a kiskertben, de ha messzebbre kellene menni, az legtöbbször már nem tetszik neki. Apa szerint úgy kell húzni, mint egy szánkót, meg se akar mozdulni :D Jutalomfalatokkal majd rászoktatjuk szépen :)

Egyébként is igazi kis ölebként viselkedik. Kézben teljesen nyugodtan elvan akár egy órát is. Múltkor az OBI-ba mentünk vásárolni családostul, így jött ő is, végig a kezemben cipeltem, több kollégám is megszeretgette, gyömöszölte, amit ő boldogan tűrt, nem is fészkelődött. A napokban pedig pizzázni mentünk szintén teljes családdal, akkor meg az ölemben feküdt, ücsörgött végig. Ráadásul kifejezetten büszke voltam rá, mert nem akart belemászni vagy nyalni a tányéromba. Persze az időnként "véletlenül" a szájába pottyanó tonhaldarabokra nem mondott nemet.

Ahogy a képen is látszik, nem csak tonhalat eszik szívesen, hanem chipset, epret, karalábét, a nagy kedvence pedig a sajt. Egyik éjjel, mikor ő már javában aludt, én meg még kockultam, behoztam magamnak két szelet füstölt sajtot, mire ő legmélyebb álmából felriadva tepert hozzám. Jó anyukaként persze megosztottam vele, majd szaladtunk le pisilni (ha nagyon boldog vagy izgatott, mindig becsurgat :)

A képen talán nem látszik tökéletesen, de húgom névnapi epres tortájával sikerült leennem a kutyát, ami nem igazán zavarta, sőt, mivel utána megkapta azt az epret, kifejezetten örült is neki :)

Gréti valószínűleg allergiás valamilyen porra, így az ágyban lévő plüssállatai lekerültek a szobája földjére, melynek hatására Vütyesz naponta bejár a szobába és kiválaszt (jobb esetben) 1-2 játékot, amit kicipel, kicsit talán küzd velük, majd kikötnek a kincses-alvóhelyén. Mosás előtt, mikor a földön vannak kupacokban a ruhák, vagy belefekszik a közepébe, vagy ahogy a képen is látszik, meglóg egy fél pár zoknival. Jó egy hete pedig a már az alvókájában lévő zokni mellé kiválasztotta a ruhakupacból a zokni másik felét is, csak néztünk, hogy micsoda rejtett tehetsége van (az ágybapisilésről meg nem tud leszokni?)

Végül egy szagolgatós kép, mert annyira csudijó babaillata van :)

Gyors összefoglaló az elmúlt két hétről

Palacsinta kész, Vütyesz alszik, vizsgáim letudva, most már van időm irkálni :)

Rengeteg minden történt velünk, mióta legutóbb "tollat ragadtam", így nem fogok mindent tökéletes részletességgel leírni, de a főbb momentumokat mindenképp igyekszem.

Az első fürdetés

Május 17-én nagy eső volt errefelé, de tekintve, hogy hólyagja Vütyinek is van, nem is túl nagy, bizony többször le kellett vinni a nap folyamán. Mikor kis időre elállt, úgy döntöttünk, kimegyünk a telekre, hagy futkározza ki magát. Aztán ismét ránk szakadt az ég, de már egyébként is tiszta sár volt minden, így hazahoztunk egy csapzott kiskutyát:

Szerencsére nem igazán tetszett neki a helyzet, így reméljük, ha lehetősége engedi, nem piszkolja össze magát nagyon :)

Sajnos a képen nem látszik tökéletesen, de mivel töpszli lábai vannak, a hasa is tiszta kosz volt, a lábát megfogva pedig nem tudtam eldönteni, hogy sárcsimbókot vagy a mancsát tapintom.

Elérkezettnek láttuk tehát az első fürdetést. Pár nappal előtte beszereztem a kutyababasampont, így gyorsan felhígítottuk, beterítettünk egy törölközőt a kádba (ha megcsúszna a lába a kádban, biztos félne és még kevésbé kedvelné meg), én bemásztam mellé és kéz-meleg vízzel elkezdtük mosdatni.

Minket is meglepett, de a teste tényleg akkora, mint egy kisegéré :)

Über cuki volt, remegett mint a nyárfalevél, én egyik kézzel toltam a szájába a jutalomfalatot és daráltam neki, hogy "jaaaaj, de ügyes, nagyon szuper, ugye milyen kellemes?", anya szintén fogta egy kézzel, a másikkal mosdattuk. A talpáról nem sikerült teljesen levakarni a centi-vastag sarat, de így is Hófehérke lett.

Gyorsan kikaptam a kádból és bebugyoláltam egy száraz törcsibe, kicsit megtörölgettem, majd kisebb kínok árán sikerült nagyjából megszárítanunk. Rögtön utána el is aludt az ölemben, anya betakargatott mindkettőnket és együtt szundiztunk :)

Az első kullancs

20-án húgom névnapi köszöntése közben tapintottam ki az aljas élősködőt a bal mellső lába testéhez csatlakozásánál (biztos van rá valami spécibb kifejezés is, de bioszból sose voltam jó :D). Kétségbeesetten eldobtunk minden ajándékot és rávetettük magunkat négyen szegény Picurkára. Az egyik helyen azt olvastuk, hogy forgatni kell a kullancsot, míg könnyen ki nem tudjuk húzni, a másik helyen, hogy egy határozott, de gyengéd mozdulattal kell eltávolítani. A kullancskiszedő kanál szerint miután benyúltunk a kullancs alá, jobbra-balra forgatva egyszer csak majd beleesik a kanálba az állat. Megpróbáltuk, persze nem történt semmi. Majd szemöldökcsipesszel próbáltuk meg, ekkor már négyen fogtuk le egy-egy kézzel, a maradék kezeinkkel pedig anya összehúzta a bőrt, húgom zseblámpát tartott, én a szokásos jutalomfalat adagolást végeztem a dedós becézgető és dicsérgető szavak társaságában, apa pedig küzdött a csipesszel és a kullanccsal. Mondanom sem kell, sikerült beleszakítanunk a nagy rákészülésben... Halálosan kétségbe voltam esve, hogy most akkor beleürítettük az állat testnedvét Vütyeszbe, tuti elkap valami kórt, nem lesz étvágya stb. A doki másnap meg se nézte a helyét, csak annyit mondott, hogy nem baj, majd kiesik... Egyébként szerinte legalább 720 fokot el kell fordítani, majd kihúzni.

Barátkozás Lucával

Az én kis hősöm most már méteres körzetébe mer menni a házméretű vizslának, ma már az orrukat összeérintve is szaglászták egymást, de azt a pillanatot persze nem sikerült lekapnom. Mérethasonlóságból adódóan a macskával jobban szimpatizált, de tőle próbáltam elhúzni, mert az a szenilis, lökött vörös totál kiszámíthatatlan. De íme egy kép, ahogy Vütyesz kerülgeti Lucát :)

Mamánál a kutyáknak kitüntetett szerepe van; az övék a fotel, ha ember le akar ülni, lehetőségére áll egy puff vagy az ágy :D

Ágyba már több mint egy hete nem pisilt, amitől felhőtlenül boldog vagyok, de gyorsan le is kopogom. :D Legújabban reggelenként az a szokása, hogy felmászik a fejemhez, ráfekszik a kezemre, odanyomja a hátát a mellkasomhoz és simogatásra nyújtja a hasát. Mázli, hogy nem őrült ugrálásra szokott rá, mert ahhoz tuti nem lenne energiám kora reggel :D

Na, a szövegelésből ennyi elég is lesz, még néhány képet válogattam, csodáljátok a tündérkémet :)

Akrobata mutatvány a lábamon :)

Szundi az ölemben :)

Bugyihúzás Grétivel :D

Gréti finnországi útja után Vütyi úgy döntött, ő is utazni szeretne :)

Sikerült beillesztenem a Tetszik gombot a posztok mögé, ki lehet próbálni, működik-e :P

Ágyneműcsere vol.6

Ez a poszt főleg a két kép miatt jött létre, ugyanis olyan cuki, hogy lehetetlenség rá haragudni :)

Tegnap este egy hosszabb alvása után anyával ledőltünk mellé az ágyba és dögönyöztük kicsit, többek közt a hasát is. Ennek az lett a végeredménye, hogy mikor felállt és elindult az ágy széle felé, hiába tápászkodtam fel én is, már csurgatta is a jóságot az ágyneműm szélére. Két tócsát is alkotott az ágyamra, persze a védőfólia széle a kettő között helyezkedett el, így az egyik adag lehatolt az ágyig, vagyis súrolhattam azt is...

Majd teljes körű védelmi-rendszer csere lépett életbe az elmúlt két hétben már legalább hatodszor, az eredménye itt látható:

Nyüszítve kaparja már az ágy szélét, mikor teszem fel :)

Nem tudom, mennyire kivehető, de van rajta egy csíkos lepedő felül, egy lila a bal oldalán, egy fehér ágyvédő a jobb oldalán, egy zöld takaró a közepén, a műanyag ágyvédő az alján és még erre jött egy egész ágyat befedő gumis lepedő. A lenti képen látható, amint felterítése után Vütyesz befoglalta a (saját véleménye szerint) őt megillető helyet. Mivel a takarót is újra kellett húznom, mert pisis lett a széle, gondolta, addig kényelembe helyezi magát a párnámon.

Ki tudna rá haragudni? :)

Kakieső a társasjátékokra

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien érdeklődtök a blog iránt és biztattok a folytatásra, nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok! <3

No, de akkor lássuk is a kis rosszcsont kutyasztárt :P

Pár napja, mikor hazaértem Pestről, húgom azzal a kérdéssel állt elém, hogy hallottam-e már, mi történt reggel. Valami olyasmire gondoltam, hogy elaludt, elkésett a suliból, vagy elfelejtett tesigatyát vinni. De amint meghallottam, hogy a történet úgy kezdődik, hogy "álmosan másztam le az ágyból, a szemem alig volt nyitva, a lábam elé meg végképp nem néztem", akkor sejtettem, hogy szaftosabb sztorira számíthatok. Nem is tévedtem :D Gréti félálomban mászott le az emeletes ágyról, majd pár lépés után azt érezte, hogy valami meleg krémes dologba lép. Annyira azért nem volt kába, hogy ne fogja fel rögtön, hogy ez bizony Vütyesz ajándéka számára, így kétségbeesésében őrülten elkezdte rángatni a lábát, melynek köszönhetően a teljes polcát elárasztotta a kakival. Anyának meg is volt a délelőtti elfoglaltsága. Vütyi meg közben tuti jót vigyorgott magában :D

Újabban kezd rászokni, hogy kaját kuncsorog az asztalról. Hiába darálom neki a NEM! figyelmeztetéseket, szerencsétlen rettentő éhesnek tűnik. Ma készítettem róla ezt a képet a déli étkezése után. A fényképen még ducibbnak tűnik, mint élőben, de nem olyan, mintha sörhasa lenne? :D

Egyébként szerencsére még nem dagi, csak most gondolom valahogy kinyomja előre a hasát, meg mégiscsak ebéd után készült a kép :D

Az egyik hétvégi napon hiába etettem meg először fél 9-kor, 11 körül már ki se lehetett rángatni a konyhából, szívszaggató sírással közölte, hogy ez nem állapot, ő majd' éhen veszik.

Sírásról jut eszembe. Azt hiszem, kezd megszeretni :P Na jó, nem csak kezd, nyilván imád, így időnként elég nehezen viseli, ha elmegyek. Szombat reggel, mikor Szegedre indultam a Medvére, még a földszinten is hallottam, ahogy sír az ajtóban. Majdnem visszafordultam, hogy felkapjam és magammal cipeljem, de végül úgy döntöttem, csak jobb neki itthon.

A hiányomat viszont akkor is érzékeli, ha bemegyek egy szobába és magamra csukom az ajtót. Ez viszont nem szokásom, csak a fürdőszobai tevékenységeim végzésekor, de tegnap még oda is be kellett engedni, miközben pisiltem, ugyanis nyüszítve kaparta az ajtót. Azt hiszem, olyan, hogy magánszféra, nálam már nem létezik...

Ha evésről van szó, nagyon tutin megmondja, mit akar, az első találkozáskor Lucával – a mamánál élő magyar vizslával – viszont igencsak khm...beszari volt :D Ugyan a doki azt mondta, hogy egy jó ideig még nem érintkezhet más kutyákkal, tegnap nem tudtunk mit tenni, kivittük mamához magunkkal. Mondjuk nagyon nem szegtük meg a tilalmat, ugyanis Lucus akárhányszor odajött volna megszagolgatni Vütyeszt, ő irdatlan sebességgel elindult a fejem tetejére. Igazi hős... No, de sebaj, majd összebarátkoznak. Picur is nagyobb lesz, aztán nem érzi majd úgy, hogy egy óriás nyújtja felé az orrát.

A házban lakó két kisebb méretű kutyával (Csokival és Zizivel) jobban szimpatizál, tuti nagy haverok lesznek :)

Pénteken visszük dokihoz a kövi oltásra, utána remélem hamarosan mehetünk nagyobb sétákra és ismerkedhetünk mindenkivel. Szóval aki látni szeretné, jövő héttől be lehet jelentkezni :P

Ingyenes kölyökkutya ajándékcsomag!

Ez egy villámposzt, ami nem is kifejezetten Picurról szól. A facebookos hirdetések közt szúrtam ki egy lehetőséget; a Pedigree oldalán beregisztrálva ingyenes ajándékcsomagot kap az első 3000 kitöltő. 

A csomag tartalma, melyet a kiválasztott Fressnapf üzletben lehet átvenni:

• Pedigree^® Junior szárazeledel 500 g
• Pedigree^® Junior alutasakos eledel 4 x 100 g
• Pedigree^® Junior Tubos 72 g
• 500 Ft értékű Pedigree^® Junior kupon**
• Pedigree^® Junior tájékoztató füzet

Én most regisztráltam, május 24-e után mehetek érte, szerintem akinek van kölyökkutyája, megéri megpróbálni :)

Vütyesz, a vérengző harci eb

Sajnos nálam elkezdődött a félév végi hajtás, folyamatosan zh-t írok és hamarosan vizsgázok, így nem sok időm jut a blogra :/ Ma viszont mesélek pár új dolgot :)

Legutóbbi bejegyzésem napja volt az első olyan nap (és eddig az utolsó is), mikor Vütyesz egyáltalán nem pisilt a lakásban. Ez a csoda nem tartott két napig...Sőt, még két óráig sem, ugyanis mikor hajnal kettőkor csörgött az óra, hogy letelt a 4 pisilés nélküli óra, nyomás le, míg felültem és belebújtam a papucsomba, az ágyikómban már csodásan csillogott a holdfényben a Vüty-pisi :D Azóta olyan sebességgel robbanok ki az ágyból, még magamat is megijesztem :D A lépcsőn lefelé viszont úgy imbolygok, mindig attól félek, hogy vagy a falnak megyek neki, vagy csak szimplán lezúgok...

Mint kiderült, máris elkövettem egy nagy hibát, amit remélem senki nem jegyzett meg, ezúton is köszönöm Kardos Zsuzsinak, hogy időben figyelmeztetett :) Úgy voltam vele, hogy mivel még baba és jönnek a fogai, hagy rágcsálja időnként a kezemet, lábamat, úgyse fáj. Pár perce jöttünk fel a "pisilésből" melynek során a nadrágot félig leszakította rólam, valamint a kezemen lévő sebbe úgy belekapott, hogy még mindig sajog...

Fontos szabály: ne hagyd, hogy a kutya téged, vagy a ruháidat rágja, mert később minden idegent így fog "üdvözölni"!

Az utóbbi napokban többször is úgy behergelte magát játék közben, hogy kellemetlenül éleseket harapott. Ugyan a "szakkönyv" szerint büntetni nem ajánlatos, ilyenkor a nyakánál lévő bőrnél fogva fel kell emelni, az anyukája is így hordozta, vagy tette helyre, mikor rosszalkodott. Délután be is ugrottunk a kisállat-kereskedésbe és vettem neki egy két oldalán erősen összetekert kötéllel körbevett teniszlabdát:

Eleinte tartózkodó volt, majd mikor megtetszett neki, akkor sem velünk akarta húzogatni, hanem a labdából szedte ki a szőrszálakat. Aztán csodálkozik, ha hajszálra vagy egyéb madzagra van felfűzve a kakija és nekem kell nedves törlőkendővel kikapargatni...

Délután gondoltam, ideje lenne elkezdeni hozzászoktatni a hámhoz, reméljük, lassan levihetjük valóban sétálni. Feladtam rá, az első dolga az volt, hogy az egyik lábával kibújt belőle, az elejét pedig bevette a szájába és elkezdte rágni. Mikor ki akartam húzni, elrohant előlem, fel-alá szaladgált a lakásban. Úgy tűnik, nagyot vettünk, úgyhogy vagy megvárom, míg nő még egy kicsit, vagy holnap ismét a kisállat-boltba megyek :)

Igazi kölyökkutyához méltón eső után rögtön a sáros földet kezdte el kapargatni, így olyan szép fekete kutyus lett belőle, mint egy labrador. A lábtörlést még nem igazán tűri, ráadásul a játék heve akkor még jócskán benne volt, így nem sokra mentem a vizes ronggyal. De nagy nehezen lenyugodott, most meg már itt alszik, a két lábfejem közt :)

Lassan viszont ébredezik és biztos, hogy a szemem is kikaparja, ha nem adok neki enni, mert előbb már a nyers karalábét(!) imádkozta ki a kezemből és meg is ette. Igen nagy a baj :D

Hamarosan újra jelentkezem :)

Pisi-gallér, törött injekciós tű és a veszélyes kanapé

Végrevégre, ismét van egy kis időm mesélni Vüty-Müty (szegény tuti személyiség zavaros lesz...először Lola, aztán Picur, én Vütyinek vagy Vüty-Mütynek hívom, Grétitől meg ma Bendegúzt vagy mit hallottam...őt már az sem érdekli, hogy lány :D) életéről.

Legutóbbi írásomban meséltem, hogy megkaptam a méltó büntetést, amiért egész napra "elhagytam". Következő éjjel gondolta, tudatosítja bennem, mennyire is rosszul esett ez neki, ugyanis arra keltem fél 5-kor, hogy ismét pisiszag terjeng a szobámban. Felpattantam, keresem a lábamnál (ó, én optimista!), de ekkor már éreztem a melegséget a vállamon. Igen, nyakonpisilt. Hát, biztos megérdemeltem, amiért nem keltettem fel az éjszaka közepén és vittem le. Azóta hajnalban ébresztőre kelünk mindketten, szaladunk le pisilni, így akár reggel 8-ig is képes aludni :D

Hétfőn megvolt a második dokilátogatásunk, egyben az első szuri is. Eleinte nagyon beszari volt, majdnem letáncolt az asztalról, a szuri közben pedig hármunknak kellett lefogni, mert úgy ficánkolt, hogy majdnem eltörte a tűt. Vicces volt, hogy egy ilyen törpekutyát három ember tud csak lefogni. Ám az ereje egyre nagyobb, s ezt harapás formájában szívesen mutogatja is. No persze nem a marhabőr cipőcskét, a plüss kacsát, a beáldozott pizsinadrágomat vagy a száraztápot rágcsálja, hanem a kezünket és a lábunkat. Ha túl közel megyünk, vagy lefekszünk mellé, az orrunk és állunk is kaphat egy-egy marást. Az eddig alig használt bébifogai jó erőben vannak, élesek és vékonyak. Szoktam ám nyikkanni rendesen :D

Sajnos képet csinálni róla nem egyszerű, mert igencsak elkezdett virgonckodni mostanában és mindig bemozdul :) Alszik 2-3 órát, felkel, pisil, olyan 20-25 percig le se lehet állítani, majd ismét bedől az ágyba :) Ezt a videót a délutáni alvás után csináltam róla, édesen bukdácsol a fűcsomókban :)

Tegnap, hogy fent voltam Pesten, anyával maradt a nap nagy részében, s mikor hazaértem, mesélte, hogy a nap folyamán kétszer is "beszorult" a kanapé alá. Ez így persze nem igaz, ugyanis a kanapé alatt legalább 25-30 centi hely van, csak a huzat lelóg a földig és nem gondolta, hogy ki tud jönni. Bement, elaludt, aztán mikor felébredt, elkezdett sírdogálni, anyának meg kellett egy kis idő, mire rájött, honnan is jön ez a fájdalmas nyöszörgés. Aztán persze bemászott még egyszer, s szintén nem találta a kiutat :D

Az étkezés még mindig nem teljesen úgy alakul, ahogy a doki elvárná; a tegnapi vacsijába ugyan tettem egy kis szárazat is, gyönyörűen körbenyalta, majd meghagyta. ma vacsira pedig egy kifejezetten nagy adag főtt husit sikerült összevágnom, gondoltam is, hogy két részletben eszi meg, de úgy lecsúszott pár perc alatt, hogy csak néztem. Aztán a nagy falástól elkezdett csuklani, amitől viszont megijedt :D

Annak ellenére, hogy napok óta alig alszom, a kezem miszlikbe van rágva és az ágyamból folyton pisit sikálok, csodás együtt élni egy ilyen csöppséggel. Kellő megfontolás és felkészülés után mindenkinek tiszta szívből ajánlom! :)

-De aranyos cica! -Az egy kutya...

A tegnapi napot szinte teljesen egymás nélkül töltöttük, hiányzott a kislányom :P Igaz, hogy a család többi része itthon volt vele, sőt ki is mentek a kertbe, így nem érezte magát egyedül, de mint kiderült, hiányoztam neki :) Napközben többször is idejött az ágyamhoz és felkérte magát, hogy itt alhasson. Most is épp elszundított a takarómba fúrva magát. Ráterítettem ugyan az ágyra egy másik zöld takarót, hogy na, majd az lesz az ő területe (mellesleg több mint az ágy felét elfoglalja), de ő persze az én takarómban alszik.

Éjfél előtt értem haza, ő már félig aludt, de azért közelebb kúszott, mikor lefeküdtem. Hajnai fél 5-kor keltem a sírására. napok óta rettentő keveset aludtam, így valószínűleg nem az első nyiszogásra nyitottam ki a szemem, mert akkor már volt egy szép foltocska az ágyon a lábamnál. Bepisilt. Aztán persze bele is lépett és még végighordta a fél ágyon, hogy véletlenül se legyen könnyű dolgom. Míg kisikáltam, rohangált kicsit, de mihelyst végeztem, durmolt ő is tovább. Mától ágyvédővel és vastagabb lepedővel alszunk (ettől függetlenül nagyon remélem, hogy többször nem ismétlődik meg :D).

Fontos szabály: ha kialvatlan és túl fáradt vagy ahhoz, hogy az első sírásra felkelj, vagy bízd másra éjszaka, vagy pár óra alvás utánra állítsd be az ébresztőt és vidd le pisilni a kölyökkutyát :)

Mivel a száraztáppal abszolút semmi eredményt nem sikerült azóta se elérnünk, a konzerv pedig igencsak fogyóban van, mama javaslatát megfogadva pároltunk neki pár kis szelet mellehusit és főztünk egy kevés rizst (nagyjából 2/3-1/3 arányban adtuk neki, a rizs azért kell, hogy megfogja kicsit a hasát). Kitettem elé egy - az eddigi étkezései alapján - igen nagy adagot, fél perc sem kellett, és tökéletesen eltűnt. Még azt sem vette észre, hogy porrá törve (ugyanis eddig egészben nem ette meg) benne volt egy negyed vitamintabletta. Miután még vagy öt percig nyalogatta a tányért, csak adtam neki még egy kicsit, abba a napi adaghoz szükséges másik negyed tablettát is beletörtem, szintén pillanatok alatt elfogyott. Felnézett rám, mikor elvettem előle a tányért és ez a kifejezés volt leolvasható az arcáról:

- Komolyan képes vagy ennyivel kiszúrni a szemem?

De végül csak beletörődött, hogy annyit evett, mint egy bébiröfi és elment szunyókálni.

Fontos szabály: ha a (legtöbb) kutyán múlna, addig néz rád, míg elefántnyi kaját elé nem pakolsz, de jól gondold meg, megéri-e felhizlalni!

Napközben többnyire a földön aludt, az én szobám nyáron a legmelegebb, szóval szerintem jól esett neki a "hűvös" föld. Persze nem teljes testével a földön feküdt, keresett magának kispárnát:

Ébredés után rohantunk le pisilni, az épp hazafelé vagy elfelé tartó szomszédok egytől-egyig odavoltak érte. Két kissrác rohangált a ház körül, az egyik a kapun benézve megjegyezte, hogy milyen aranyos kiscica, mire a másik közölte vele, hogy kutya. Ők még nem tudják, hogy jegesmedve lesz belőle :P

Apa, a szabályalkotó szabályszegő

Picur érkezését megelőző hétfőn apa komolyan el akart velünk beszélgetni a kutyavállalásról. Leszögeztük, hogy ő nem egy játék, nem hurcoljunk mindenhova magunkkal, ha pedig aludni akar, békén hagyjuk. 

De a két fő szabály ez lett:

1. nem etetjük az asztalról
2. nem mászhat fel a bútorokra (legfeljebb ölbe lehet venni)

Nos, ebből az lett, hogy első éjszaka felkérte magát az ágyamba, a második éjszakát pedig már végig itt aludta. Én kifejezetten örülök neki, mert csodás babakutya illata van és pihe-puha, valamint ő is nyugodt, hogy emberközelben lehet, hisz nem rég lett elválasztva az anyjától és a testvérkéjétől.

Kinek lenne szíve kiküldeni az ágyból?

Az egyes számú szabályt pedig apa szegte meg a szemem láttára, el se hittem, mikor láttam :D Tegnap ebéd közben szaglászott a lábunk körül a kutyi, majd apa egyszer csak egy szál bolognai mártásos tésztát nyújtott le neki, mondván, hogy "olyan kis esetlennek tűnt".  Ezzel végérvényesen elkezdődött az elkényeztetése :D

Jó hír viszont, hogy már szépen eszik (csak épp egy darab száraz tápot se lehet a kaja közé keverni :D), a pisi-kaki nagy része az udvaron köt ki, valamint ma több mint hat órát végigaludt éjszaka :)

Anyuka lettem!

Nem is akárhogy. Felkészülési idő nélkül, egyik napról a másikra éjszakai sírásra kelek, pisit, kakit takarítok, a kezemből etetek és az ujjamról szopiztatok. 

Tegnap reggel nyolcra megérkezett a tenyésztő, hozta magával Picurt (Lolát, Lizzyt elvetettük, tekintve, hogy úgyis becézgetnénk, akkor meg egyszerűbb, ha egy nevet tanul meg :) Első félős, bújós kép anya kezében:

Hamar felbátorodott, mostanra már kifejezetten jól érzi magát. Mégpedig annyira, hogy a hasamon keresztbe fekve lefogja mindkét kezem, így ezt a mondatot már vagy 10 perce gépelem :D

Napközben anya volt vele ma is meg tegnap is, azóta el sem engedem :) Szerencsére többször is sikerült az udvaron pisilni, amiért jól megdögönyöztem és dicsértem. Adtam volna jutalomfalatkát is, de nem igazán eszik. Vacsi után apa odanyújtotta neki a csirkecsontot, azt bezzeg farkcsóválva nyalogatta percekig. Úgy döntöttünk hát, hogy nem erőltetjük a száraztápot, hanem mama ajánlása szerint kis főtt zúzát és rizst adunk neki holnap, hátha abból elfogy egy körmömnyi mennyiség :) Ő is azzal etette minden kölyökkutyáját és Luca (6 éves magyar vizsla) is kitűnő egészségnek örvend. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne adjunk saját készítésű kaját, mert hányhat tőle a kutya vagy hasmenése lesz. Na, majd meglátjuk.

A nagyobb gond viszont, hogy inni se nagyon akar. Arra már rájöttünk, hogy mindkét probléma gyökere az lehet, hogy eddig csak anyatejet ivott, nem is igen kapott mást. Így belemártom az ujjam a vizestálba, azt leszopogatja, majd egyre közelebb csalogatom, míg végül benne hagyom az ujjam a tálban, így időnként elkezd lefetyelni. Erre azt találtuk ki, hogy majd egy kis főtt húslét kap, hátha megjön a kedve.

Tegnap délután voltunk az állatorvosnál is, említettük neki is, hogy nem igazán táplálkozik, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, reméljük, ez azt jelenti, csak a kezdeti stressz okozza, majdcsak belejön. Ezen okból nem is kapott még oltást sem, ne hozzuk rá totálisan a frászt az első látogatáskor. A doki kitapintott még egy köldöksérvet, amire én kétségbe estem, ő viszont derűsen csak ennyit mondott: "Majd megműtjük, ha kell." Azonban ha minden nap kicsit visszanyomkodjuk, lehet, hogy el tudjuk kerülni a műtétet. Örülnék neki. 

Imád mellkason aludni, a kis fejét vagy a mellem közé fúrja be, vagy a nyakamhoz. A pihepuha szőrszálai simogatnak, egész nap elnézném, ahogy alszik. Éjszaka is örömmel vettem volna, ha nem kelt fel másfél óránként... Alapból éjfél körül feküdtünk le, akkor jöttünk fel egy gyors pisi-próbálkozásból az udvarról. Fél kettőkor már az ágyam mellett sírt, így sétáltunk egy kört a lakásban, pisilt egyet, talán ivott is egy fél kortyot, majd 20 perc után ismét álomba szenderült. Ám fél 4-kor ismét riadóztatott, akkor viszont már nem ment ilyen könnyen a dolog. Játszottunk kicsit, sikerült megitatni, pár falatot is evett a tenyeremből, sőt (erre rettentő büszke vagyok) sikerült az újságpapírra kakilni. Persze nem magától, hanem én pakoltam át villámgyorsan, mikor megláttam, hogy elkezd erőlködni, de azért roppantul megdicsértem. Háromnegyed ötre sikerült újra elaltatni a mellkasomon, majd 5 körül letettem az alvóhelyére, viszont fél 6-kor közölte, hogy reggel van, eddig alhattam. 6-kor amúgy is keltem volna, így ezt a csatát megnyerte, nem feküdtem vissza. Ő viszont nem sokkal az indulásom előtt ismét bedőlt az óriás plüssmacim, a jegesmaci és a játékkacsája közé.

A féreghajtót sikerült nemrég beadni neki, egyik kezemmel megfogtam a felső állkapcsát, másik kezem egyik ujjával pedig kitámasztottam a száját, a mutató és hüvelykujjammal pedig jó mélyre ledugtam a tablettát. Kicsit kínzásnak tűnik, de magától nem enné meg, kaját se nagyon eszik, hogy aközé kavarhatnánk, így meg gyorsan és biztosan lejutott :)

Most pedig azt hiszem, akármilyen aranyosan is alszik, felébresztem, mielőtt én is mennék aludni, mert nem szeretnék fél óra múlva már pisiben tocsogó síró kutyusra ébredni :)

-1. nap

Holnap érkezik Lola (vagy Lizzy vagy Gina vagy majd kialakul :D). A mai napunk abból állt, hogy fel-alá rohangáltunk kisállat kereskedésekben kaja, nyakörv, hám, kistál, alvóhely és kefe után. Többnyire sikerült is mindent beszerezni:

Egy plüss kiskacsát találtam neki, a család, akitől elhozzuk, azt a javaslatot adta, hogy tegyünk be mellé egy plüssállatot, akkor nem érzi magát egyedül. Ha csak ezen múlik, odabújok én hozzá :)

Szombaton mentünk el Mezőtúrra megnézni a kis kutyacsaládot. Nagyon helyes szülei vannak a leendő családi kedvenckénknek. Apukája hősként védelmezi Ginát, az anyukát. Amint elhangzott a neve, apuci már ugatott  is határozottan, jelezve, hogy Gina az övé, bizony. A két kis kölyök ugrált a szülők körül, egyikük a nagy izgalomban be is pisilt, majd megnyugtatásként ment anyucihoz szopizni :)

Megtudtuk róluk, hogy a kutyakozmetikát imádják, a rendszeres fésülgetést pedig el is várják. Apa kétségbeesett arcán láttam, mennyire örül, hogy még egy családtag kozmetikusköltségeit fizetheti :D

A tappancsából rendszeresen ki kell vágni a szőrt, mert ha benő, viszkethet és fájhat neki (erről mondjuk még nem hallottam, majd holnap kikérem a doki véleményét is). Amin viszont végképp nem tudok napirendre térni az az, hogy a füléből ki kell húzogatni a szőrt. Nem a beleragadt, de már elhullajtott szőrt kell kiszedni, hanem szemöldök csipesszel kihúzni a bent lévő szőrszálakat. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az abszolút nem a kellemes kategóriába esik. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, de ha a kutyadoki is mond ilyet, majd megpróbáljuk :) 

Most, hogy a szobámban minden minimum fél méter magasba fel lett pakolva (új könyvespolcot is fel kellett szerelni), megnyugodtam, hogy nem éri baleset már az első nálunk töltött napon. A szobámban viszont olyan rend van, hogy anya majdnem eltévedt, mikor be akarta hozni a vasalt ruháimat.

Azt hiszem, megyek is pihenni, holnap kezdődik a fárasztó, de csodás élet :)

Nagyon várlak, kiskutyám! <3 :)

"Milyen kutyát is szeretnél?"

Kedd délután az ebédből visszaérkezve turkáltam az egyetemi szekrényemben, mikor fél percnyi csörgés után feltűnt, hogy valaki keres (le is cseréltem a csengőhangot, sose hallottam meg...). Apum hívott. Már az első pár szavából hallottam, hogy nem csak azért hívott, megtudja, mikor megyek haza, hanem valami huncutság van a dologban :D Második mondata pedig ez volt: "És milyen kutyát is szeretnél?". Első reakcióm az állzuhanás volt. Mikor magamhoz tértem, elkezdtem idióta módjára vigyorogni, majd elmondtam neki, hogy máltai selyemkutyát. Mivel társasházban élünk, csak kistestű kutya lehetséges, ez pedig olyan csodaszép felhőszerű fehérség :) 

Egész hosszúra nyúlt a beszélgetésünk (az idióta fülig érő vigyor nem csak a beszélgetés idejére, de két napig nem tűnt el az arcomról :D), majd arra jutottunk, hogy na, akkor otthon folytatjuk, addig utánanéz. Mondanom sem kell, rohantam haza óra után (na jó, igaziból zh után leléptem az órámról :D), de a vonat persze késéssel indult, azt hittem, sose érek haza... 

Itthon végül az fogadott, hogy apa egész napi netes kutyanézegetése eredményeképp nem ajánlja a máltait. Felvilágosított, hogy a bichonok egy fajtája, a bichon bolognese - magyar nevén bolognai pincs - igencsak hasonlít az általam választottra, viszont sokkal kevesebb betegségre hajlamos. Kerestem róluk képeket, hirdetéseket és mostanra 80%-os valószínűséggel kiválasztottunk egy mezőtúri hirdetőt, akit holnap felkeresünk és megnézzük a két kölyköt, akiket eladásra kínálnak.

 Elkezdtem olvasni egy könyvet:

igen sok hasznos és számomra eddig ismeretlen dolgot fedeztem fel benne, többek között azt is, miért nem ajánlatos internetes hirdetésből kutyát vásárolni. A szőrük könnyebben csomósodhat, nem biztos, hogy olyan jó minőségű, valamint azok számára, akiket érdekelnek a versenyek, rossz hír, hogy törzskönyvet sem adnak. Viszont fajtatiszta kutyát (ráadásul olyan különlegeset, ritkát, mint a bichon bolognese) hivatásos tenyésztőtől 100 ezer forint alatt nem igen lehet beszerezni. Ekkor költségbe nem szeretnénk és nem is valószínű, hogy tudjuk magunkat verni, így maradtunk a hirdetéseknél, majd meglátjuk, jól döntöttünk-e :)
Ebből a könyvből a továbbiakban is fogok idézgetni, segítséget meríteni és nyújtani nektek. 

Következő bejegyzésemben az első találkozásról írok, valamint remélhetőleg arról, hogy mikor is érkezik a kis felhőcském :)