Gyors összefoglaló az elmúlt két hétről

Palacsinta kész, Vütyesz alszik, vizsgáim letudva, most már van időm irkálni :)

Rengeteg minden történt velünk, mióta legutóbb "tollat ragadtam", így nem fogok mindent tökéletes részletességgel leírni, de a főbb momentumokat mindenképp igyekszem.

Az első fürdetés

Május 17-én nagy eső volt errefelé, de tekintve, hogy hólyagja Vütyinek is van, nem is túl nagy, bizony többször le kellett vinni a nap folyamán. Mikor kis időre elállt, úgy döntöttünk, kimegyünk a telekre, hagy futkározza ki magát. Aztán ismét ránk szakadt az ég, de már egyébként is tiszta sár volt minden, így hazahoztunk egy csapzott kiskutyát:

Szerencsére nem igazán tetszett neki a helyzet, így reméljük, ha lehetősége engedi, nem piszkolja össze magát nagyon :)

Sajnos a képen nem látszik tökéletesen, de mivel töpszli lábai vannak, a hasa is tiszta kosz volt, a lábát megfogva pedig nem tudtam eldönteni, hogy sárcsimbókot vagy a mancsát tapintom.

Elérkezettnek láttuk tehát az első fürdetést. Pár nappal előtte beszereztem a kutyababasampont, így gyorsan felhígítottuk, beterítettünk egy törölközőt a kádba (ha megcsúszna a lába a kádban, biztos félne és még kevésbé kedvelné meg), én bemásztam mellé és kéz-meleg vízzel elkezdtük mosdatni.

Minket is meglepett, de a teste tényleg akkora, mint egy kisegéré :)

Über cuki volt, remegett mint a nyárfalevél, én egyik kézzel toltam a szájába a jutalomfalatot és daráltam neki, hogy "jaaaaj, de ügyes, nagyon szuper, ugye milyen kellemes?", anya szintén fogta egy kézzel, a másikkal mosdattuk. A talpáról nem sikerült teljesen levakarni a centi-vastag sarat, de így is Hófehérke lett.

Gyorsan kikaptam a kádból és bebugyoláltam egy száraz törcsibe, kicsit megtörölgettem, majd kisebb kínok árán sikerült nagyjából megszárítanunk. Rögtön utána el is aludt az ölemben, anya betakargatott mindkettőnket és együtt szundiztunk :)

Az első kullancs

20-án húgom névnapi köszöntése közben tapintottam ki az aljas élősködőt a bal mellső lába testéhez csatlakozásánál (biztos van rá valami spécibb kifejezés is, de bioszból sose voltam jó :D). Kétségbeesetten eldobtunk minden ajándékot és rávetettük magunkat négyen szegény Picurkára. Az egyik helyen azt olvastuk, hogy forgatni kell a kullancsot, míg könnyen ki nem tudjuk húzni, a másik helyen, hogy egy határozott, de gyengéd mozdulattal kell eltávolítani. A kullancskiszedő kanál szerint miután benyúltunk a kullancs alá, jobbra-balra forgatva egyszer csak majd beleesik a kanálba az állat. Megpróbáltuk, persze nem történt semmi. Majd szemöldökcsipesszel próbáltuk meg, ekkor már négyen fogtuk le egy-egy kézzel, a maradék kezeinkkel pedig anya összehúzta a bőrt, húgom zseblámpát tartott, én a szokásos jutalomfalat adagolást végeztem a dedós becézgető és dicsérgető szavak társaságában, apa pedig küzdött a csipesszel és a kullanccsal. Mondanom sem kell, sikerült beleszakítanunk a nagy rákészülésben... Halálosan kétségbe voltam esve, hogy most akkor beleürítettük az állat testnedvét Vütyeszbe, tuti elkap valami kórt, nem lesz étvágya stb. A doki másnap meg se nézte a helyét, csak annyit mondott, hogy nem baj, majd kiesik... Egyébként szerinte legalább 720 fokot el kell fordítani, majd kihúzni.

Barátkozás Lucával

Az én kis hősöm most már méteres körzetébe mer menni a házméretű vizslának, ma már az orrukat összeérintve is szaglászták egymást, de azt a pillanatot persze nem sikerült lekapnom. Mérethasonlóságból adódóan a macskával jobban szimpatizált, de tőle próbáltam elhúzni, mert az a szenilis, lökött vörös totál kiszámíthatatlan. De íme egy kép, ahogy Vütyesz kerülgeti Lucát :)

Mamánál a kutyáknak kitüntetett szerepe van; az övék a fotel, ha ember le akar ülni, lehetőségére áll egy puff vagy az ágy :D

Ágyba már több mint egy hete nem pisilt, amitől felhőtlenül boldog vagyok, de gyorsan le is kopogom. :D Legújabban reggelenként az a szokása, hogy felmászik a fejemhez, ráfekszik a kezemre, odanyomja a hátát a mellkasomhoz és simogatásra nyújtja a hasát. Mázli, hogy nem őrült ugrálásra szokott rá, mert ahhoz tuti nem lenne energiám kora reggel :D

Na, a szövegelésből ennyi elég is lesz, még néhány képet válogattam, csodáljátok a tündérkémet :)

Akrobata mutatvány a lábamon :)

Szundi az ölemben :)

Bugyihúzás Grétivel :D

Gréti finnországi útja után Vütyi úgy döntött, ő is utazni szeretne :)

Sikerült beillesztenem a Tetszik gombot a posztok mögé, ki lehet próbálni, működik-e :P

Kakieső a társasjátékokra

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien érdeklődtök a blog iránt és biztattok a folytatásra, nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok! <3

No, de akkor lássuk is a kis rosszcsont kutyasztárt :P

Pár napja, mikor hazaértem Pestről, húgom azzal a kérdéssel állt elém, hogy hallottam-e már, mi történt reggel. Valami olyasmire gondoltam, hogy elaludt, elkésett a suliból, vagy elfelejtett tesigatyát vinni. De amint meghallottam, hogy a történet úgy kezdődik, hogy "álmosan másztam le az ágyból, a szemem alig volt nyitva, a lábam elé meg végképp nem néztem", akkor sejtettem, hogy szaftosabb sztorira számíthatok. Nem is tévedtem :D Gréti félálomban mászott le az emeletes ágyról, majd pár lépés után azt érezte, hogy valami meleg krémes dologba lép. Annyira azért nem volt kába, hogy ne fogja fel rögtön, hogy ez bizony Vütyesz ajándéka számára, így kétségbeesésében őrülten elkezdte rángatni a lábát, melynek köszönhetően a teljes polcát elárasztotta a kakival. Anyának meg is volt a délelőtti elfoglaltsága. Vütyi meg közben tuti jót vigyorgott magában :D

Újabban kezd rászokni, hogy kaját kuncsorog az asztalról. Hiába darálom neki a NEM! figyelmeztetéseket, szerencsétlen rettentő éhesnek tűnik. Ma készítettem róla ezt a képet a déli étkezése után. A fényképen még ducibbnak tűnik, mint élőben, de nem olyan, mintha sörhasa lenne? :D

Egyébként szerencsére még nem dagi, csak most gondolom valahogy kinyomja előre a hasát, meg mégiscsak ebéd után készült a kép :D

Az egyik hétvégi napon hiába etettem meg először fél 9-kor, 11 körül már ki se lehetett rángatni a konyhából, szívszaggató sírással közölte, hogy ez nem állapot, ő majd' éhen veszik.

Sírásról jut eszembe. Azt hiszem, kezd megszeretni :P Na jó, nem csak kezd, nyilván imád, így időnként elég nehezen viseli, ha elmegyek. Szombat reggel, mikor Szegedre indultam a Medvére, még a földszinten is hallottam, ahogy sír az ajtóban. Majdnem visszafordultam, hogy felkapjam és magammal cipeljem, de végül úgy döntöttem, csak jobb neki itthon.

A hiányomat viszont akkor is érzékeli, ha bemegyek egy szobába és magamra csukom az ajtót. Ez viszont nem szokásom, csak a fürdőszobai tevékenységeim végzésekor, de tegnap még oda is be kellett engedni, miközben pisiltem, ugyanis nyüszítve kaparta az ajtót. Azt hiszem, olyan, hogy magánszféra, nálam már nem létezik...

Ha evésről van szó, nagyon tutin megmondja, mit akar, az első találkozáskor Lucával – a mamánál élő magyar vizslával – viszont igencsak khm...beszari volt :D Ugyan a doki azt mondta, hogy egy jó ideig még nem érintkezhet más kutyákkal, tegnap nem tudtunk mit tenni, kivittük mamához magunkkal. Mondjuk nagyon nem szegtük meg a tilalmat, ugyanis Lucus akárhányszor odajött volna megszagolgatni Vütyeszt, ő irdatlan sebességgel elindult a fejem tetejére. Igazi hős... No, de sebaj, majd összebarátkoznak. Picur is nagyobb lesz, aztán nem érzi majd úgy, hogy egy óriás nyújtja felé az orrát.

A házban lakó két kisebb méretű kutyával (Csokival és Zizivel) jobban szimpatizál, tuti nagy haverok lesznek :)

Pénteken visszük dokihoz a kövi oltásra, utána remélem hamarosan mehetünk nagyobb sétákra és ismerkedhetünk mindenkivel. Szóval aki látni szeretné, jövő héttől be lehet jelentkezni :P

Vütyesz, a vérengző harci eb

Sajnos nálam elkezdődött a félév végi hajtás, folyamatosan zh-t írok és hamarosan vizsgázok, így nem sok időm jut a blogra :/ Ma viszont mesélek pár új dolgot :)

Legutóbbi bejegyzésem napja volt az első olyan nap (és eddig az utolsó is), mikor Vütyesz egyáltalán nem pisilt a lakásban. Ez a csoda nem tartott két napig...Sőt, még két óráig sem, ugyanis mikor hajnal kettőkor csörgött az óra, hogy letelt a 4 pisilés nélküli óra, nyomás le, míg felültem és belebújtam a papucsomba, az ágyikómban már csodásan csillogott a holdfényben a Vüty-pisi :D Azóta olyan sebességgel robbanok ki az ágyból, még magamat is megijesztem :D A lépcsőn lefelé viszont úgy imbolygok, mindig attól félek, hogy vagy a falnak megyek neki, vagy csak szimplán lezúgok...

Mint kiderült, máris elkövettem egy nagy hibát, amit remélem senki nem jegyzett meg, ezúton is köszönöm Kardos Zsuzsinak, hogy időben figyelmeztetett :) Úgy voltam vele, hogy mivel még baba és jönnek a fogai, hagy rágcsálja időnként a kezemet, lábamat, úgyse fáj. Pár perce jöttünk fel a "pisilésből" melynek során a nadrágot félig leszakította rólam, valamint a kezemen lévő sebbe úgy belekapott, hogy még mindig sajog...

Fontos szabály: ne hagyd, hogy a kutya téged, vagy a ruháidat rágja, mert később minden idegent így fog "üdvözölni"!

Az utóbbi napokban többször is úgy behergelte magát játék közben, hogy kellemetlenül éleseket harapott. Ugyan a "szakkönyv" szerint büntetni nem ajánlatos, ilyenkor a nyakánál lévő bőrnél fogva fel kell emelni, az anyukája is így hordozta, vagy tette helyre, mikor rosszalkodott. Délután be is ugrottunk a kisállat-kereskedésbe és vettem neki egy két oldalán erősen összetekert kötéllel körbevett teniszlabdát:

Eleinte tartózkodó volt, majd mikor megtetszett neki, akkor sem velünk akarta húzogatni, hanem a labdából szedte ki a szőrszálakat. Aztán csodálkozik, ha hajszálra vagy egyéb madzagra van felfűzve a kakija és nekem kell nedves törlőkendővel kikapargatni...

Délután gondoltam, ideje lenne elkezdeni hozzászoktatni a hámhoz, reméljük, lassan levihetjük valóban sétálni. Feladtam rá, az első dolga az volt, hogy az egyik lábával kibújt belőle, az elejét pedig bevette a szájába és elkezdte rágni. Mikor ki akartam húzni, elrohant előlem, fel-alá szaladgált a lakásban. Úgy tűnik, nagyot vettünk, úgyhogy vagy megvárom, míg nő még egy kicsit, vagy holnap ismét a kisállat-boltba megyek :)

Igazi kölyökkutyához méltón eső után rögtön a sáros földet kezdte el kapargatni, így olyan szép fekete kutyus lett belőle, mint egy labrador. A lábtörlést még nem igazán tűri, ráadásul a játék heve akkor még jócskán benne volt, így nem sokra mentem a vizes ronggyal. De nagy nehezen lenyugodott, most meg már itt alszik, a két lábfejem közt :)

Lassan viszont ébredezik és biztos, hogy a szemem is kikaparja, ha nem adok neki enni, mert előbb már a nyers karalábét(!) imádkozta ki a kezemből és meg is ette. Igen nagy a baj :D

Hamarosan újra jelentkezem :)

Pisi-gallér, törött injekciós tű és a veszélyes kanapé

Végrevégre, ismét van egy kis időm mesélni Vüty-Müty (szegény tuti személyiség zavaros lesz...először Lola, aztán Picur, én Vütyinek vagy Vüty-Mütynek hívom, Grétitől meg ma Bendegúzt vagy mit hallottam...őt már az sem érdekli, hogy lány :D) életéről.

Legutóbbi írásomban meséltem, hogy megkaptam a méltó büntetést, amiért egész napra "elhagytam". Következő éjjel gondolta, tudatosítja bennem, mennyire is rosszul esett ez neki, ugyanis arra keltem fél 5-kor, hogy ismét pisiszag terjeng a szobámban. Felpattantam, keresem a lábamnál (ó, én optimista!), de ekkor már éreztem a melegséget a vállamon. Igen, nyakonpisilt. Hát, biztos megérdemeltem, amiért nem keltettem fel az éjszaka közepén és vittem le. Azóta hajnalban ébresztőre kelünk mindketten, szaladunk le pisilni, így akár reggel 8-ig is képes aludni :D

Hétfőn megvolt a második dokilátogatásunk, egyben az első szuri is. Eleinte nagyon beszari volt, majdnem letáncolt az asztalról, a szuri közben pedig hármunknak kellett lefogni, mert úgy ficánkolt, hogy majdnem eltörte a tűt. Vicces volt, hogy egy ilyen törpekutyát három ember tud csak lefogni. Ám az ereje egyre nagyobb, s ezt harapás formájában szívesen mutogatja is. No persze nem a marhabőr cipőcskét, a plüss kacsát, a beáldozott pizsinadrágomat vagy a száraztápot rágcsálja, hanem a kezünket és a lábunkat. Ha túl közel megyünk, vagy lefekszünk mellé, az orrunk és állunk is kaphat egy-egy marást. Az eddig alig használt bébifogai jó erőben vannak, élesek és vékonyak. Szoktam ám nyikkanni rendesen :D

Sajnos képet csinálni róla nem egyszerű, mert igencsak elkezdett virgonckodni mostanában és mindig bemozdul :) Alszik 2-3 órát, felkel, pisil, olyan 20-25 percig le se lehet állítani, majd ismét bedől az ágyba :) Ezt a videót a délutáni alvás után csináltam róla, édesen bukdácsol a fűcsomókban :)

Tegnap, hogy fent voltam Pesten, anyával maradt a nap nagy részében, s mikor hazaértem, mesélte, hogy a nap folyamán kétszer is "beszorult" a kanapé alá. Ez így persze nem igaz, ugyanis a kanapé alatt legalább 25-30 centi hely van, csak a huzat lelóg a földig és nem gondolta, hogy ki tud jönni. Bement, elaludt, aztán mikor felébredt, elkezdett sírdogálni, anyának meg kellett egy kis idő, mire rájött, honnan is jön ez a fájdalmas nyöszörgés. Aztán persze bemászott még egyszer, s szintén nem találta a kiutat :D

Az étkezés még mindig nem teljesen úgy alakul, ahogy a doki elvárná; a tegnapi vacsijába ugyan tettem egy kis szárazat is, gyönyörűen körbenyalta, majd meghagyta. ma vacsira pedig egy kifejezetten nagy adag főtt husit sikerült összevágnom, gondoltam is, hogy két részletben eszi meg, de úgy lecsúszott pár perc alatt, hogy csak néztem. Aztán a nagy falástól elkezdett csuklani, amitől viszont megijedt :D

Annak ellenére, hogy napok óta alig alszom, a kezem miszlikbe van rágva és az ágyamból folyton pisit sikálok, csodás együtt élni egy ilyen csöppséggel. Kellő megfontolás és felkészülés után mindenkinek tiszta szívből ajánlom! :)

Anyuka lettem!

Nem is akárhogy. Felkészülési idő nélkül, egyik napról a másikra éjszakai sírásra kelek, pisit, kakit takarítok, a kezemből etetek és az ujjamról szopiztatok. 

Tegnap reggel nyolcra megérkezett a tenyésztő, hozta magával Picurt (Lolát, Lizzyt elvetettük, tekintve, hogy úgyis becézgetnénk, akkor meg egyszerűbb, ha egy nevet tanul meg :) Első félős, bújós kép anya kezében:

Hamar felbátorodott, mostanra már kifejezetten jól érzi magát. Mégpedig annyira, hogy a hasamon keresztbe fekve lefogja mindkét kezem, így ezt a mondatot már vagy 10 perce gépelem :D

Napközben anya volt vele ma is meg tegnap is, azóta el sem engedem :) Szerencsére többször is sikerült az udvaron pisilni, amiért jól megdögönyöztem és dicsértem. Adtam volna jutalomfalatkát is, de nem igazán eszik. Vacsi után apa odanyújtotta neki a csirkecsontot, azt bezzeg farkcsóválva nyalogatta percekig. Úgy döntöttünk hát, hogy nem erőltetjük a száraztápot, hanem mama ajánlása szerint kis főtt zúzát és rizst adunk neki holnap, hátha abból elfogy egy körmömnyi mennyiség :) Ő is azzal etette minden kölyökkutyáját és Luca (6 éves magyar vizsla) is kitűnő egészségnek örvend. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne adjunk saját készítésű kaját, mert hányhat tőle a kutya vagy hasmenése lesz. Na, majd meglátjuk.

A nagyobb gond viszont, hogy inni se nagyon akar. Arra már rájöttünk, hogy mindkét probléma gyökere az lehet, hogy eddig csak anyatejet ivott, nem is igen kapott mást. Így belemártom az ujjam a vizestálba, azt leszopogatja, majd egyre közelebb csalogatom, míg végül benne hagyom az ujjam a tálban, így időnként elkezd lefetyelni. Erre azt találtuk ki, hogy majd egy kis főtt húslét kap, hátha megjön a kedve.

Tegnap délután voltunk az állatorvosnál is, említettük neki is, hogy nem igazán táplálkozik, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, reméljük, ez azt jelenti, csak a kezdeti stressz okozza, majdcsak belejön. Ezen okból nem is kapott még oltást sem, ne hozzuk rá totálisan a frászt az első látogatáskor. A doki kitapintott még egy köldöksérvet, amire én kétségbe estem, ő viszont derűsen csak ennyit mondott: "Majd megműtjük, ha kell." Azonban ha minden nap kicsit visszanyomkodjuk, lehet, hogy el tudjuk kerülni a műtétet. Örülnék neki. 

Imád mellkason aludni, a kis fejét vagy a mellem közé fúrja be, vagy a nyakamhoz. A pihepuha szőrszálai simogatnak, egész nap elnézném, ahogy alszik. Éjszaka is örömmel vettem volna, ha nem kelt fel másfél óránként... Alapból éjfél körül feküdtünk le, akkor jöttünk fel egy gyors pisi-próbálkozásból az udvarról. Fél kettőkor már az ágyam mellett sírt, így sétáltunk egy kört a lakásban, pisilt egyet, talán ivott is egy fél kortyot, majd 20 perc után ismét álomba szenderült. Ám fél 4-kor ismét riadóztatott, akkor viszont már nem ment ilyen könnyen a dolog. Játszottunk kicsit, sikerült megitatni, pár falatot is evett a tenyeremből, sőt (erre rettentő büszke vagyok) sikerült az újságpapírra kakilni. Persze nem magától, hanem én pakoltam át villámgyorsan, mikor megláttam, hogy elkezd erőlködni, de azért roppantul megdicsértem. Háromnegyed ötre sikerült újra elaltatni a mellkasomon, majd 5 körül letettem az alvóhelyére, viszont fél 6-kor közölte, hogy reggel van, eddig alhattam. 6-kor amúgy is keltem volna, így ezt a csatát megnyerte, nem feküdtem vissza. Ő viszont nem sokkal az indulásom előtt ismét bedőlt az óriás plüssmacim, a jegesmaci és a játékkacsája közé.

A féreghajtót sikerült nemrég beadni neki, egyik kezemmel megfogtam a felső állkapcsát, másik kezem egyik ujjával pedig kitámasztottam a száját, a mutató és hüvelykujjammal pedig jó mélyre ledugtam a tablettát. Kicsit kínzásnak tűnik, de magától nem enné meg, kaját se nagyon eszik, hogy aközé kavarhatnánk, így meg gyorsan és biztosan lejutott :)

Most pedig azt hiszem, akármilyen aranyosan is alszik, felébresztem, mielőtt én is mennék aludni, mert nem szeretnék fél óra múlva már pisiben tocsogó síró kutyusra ébredni :)

"Milyen kutyát is szeretnél?"

Kedd délután az ebédből visszaérkezve turkáltam az egyetemi szekrényemben, mikor fél percnyi csörgés után feltűnt, hogy valaki keres (le is cseréltem a csengőhangot, sose hallottam meg...). Apum hívott. Már az első pár szavából hallottam, hogy nem csak azért hívott, megtudja, mikor megyek haza, hanem valami huncutság van a dologban :D Második mondata pedig ez volt: "És milyen kutyát is szeretnél?". Első reakcióm az állzuhanás volt. Mikor magamhoz tértem, elkezdtem idióta módjára vigyorogni, majd elmondtam neki, hogy máltai selyemkutyát. Mivel társasházban élünk, csak kistestű kutya lehetséges, ez pedig olyan csodaszép felhőszerű fehérség :) 

Egész hosszúra nyúlt a beszélgetésünk (az idióta fülig érő vigyor nem csak a beszélgetés idejére, de két napig nem tűnt el az arcomról :D), majd arra jutottunk, hogy na, akkor otthon folytatjuk, addig utánanéz. Mondanom sem kell, rohantam haza óra után (na jó, igaziból zh után leléptem az órámról :D), de a vonat persze késéssel indult, azt hittem, sose érek haza... 

Itthon végül az fogadott, hogy apa egész napi netes kutyanézegetése eredményeképp nem ajánlja a máltait. Felvilágosított, hogy a bichonok egy fajtája, a bichon bolognese - magyar nevén bolognai pincs - igencsak hasonlít az általam választottra, viszont sokkal kevesebb betegségre hajlamos. Kerestem róluk képeket, hirdetéseket és mostanra 80%-os valószínűséggel kiválasztottunk egy mezőtúri hirdetőt, akit holnap felkeresünk és megnézzük a két kölyköt, akiket eladásra kínálnak.

 Elkezdtem olvasni egy könyvet:

igen sok hasznos és számomra eddig ismeretlen dolgot fedeztem fel benne, többek között azt is, miért nem ajánlatos internetes hirdetésből kutyát vásárolni. A szőrük könnyebben csomósodhat, nem biztos, hogy olyan jó minőségű, valamint azok számára, akiket érdekelnek a versenyek, rossz hír, hogy törzskönyvet sem adnak. Viszont fajtatiszta kutyát (ráadásul olyan különlegeset, ritkát, mint a bichon bolognese) hivatásos tenyésztőtől 100 ezer forint alatt nem igen lehet beszerezni. Ekkor költségbe nem szeretnénk és nem is valószínű, hogy tudjuk magunkat verni, így maradtunk a hirdetéseknél, majd meglátjuk, jól döntöttünk-e :)
Ebből a könyvből a továbbiakban is fogok idézgetni, segítséget meríteni és nyújtani nektek. 

Következő bejegyzésemben az első találkozásról írok, valamint remélhetőleg arról, hogy mikor is érkezik a kis felhőcském :)