Két különálló hetet voltam táborban a hegyekben, ahova - mint az utolsó pillanatban kiderült - Vütyő nem jöhetett...A legrosszabb az volt, hogy hetek óta készültünk mindketten, teljesen beleéltem magam, majd bele kellett törődnöm, hogy elválunk. Indulásom reggelén látszott rajta, hogy érzi, hogy elmegyek, folyton a nyomomban volt, sírdogált és nem találta a helyét. Nagy fájdalommal és könnycseppekkel végül elváltunk, de szerencsére az első héten meg tudtak látogatni anyáék egy délutánra, ami maga volt a csoda. A második táborban volt egy-két pityergős estém, de végre itthon vagyok és most egy jó darabig biztos nem válunk el megint. Szombaton megyünk a Balcsira, jön ő is velünk, hiperszuper nyaralás lesz. Ma délután belemerítettük kicsit a kerti medencébe és nem esett halálosan kétségbe, talán a Balaton is tetszeni fog neki :)
Szegényke mostanság nagyon torzonborz, így most nem is töltök fel róla képet. A napokban kicsit megnyírom, majd akkor jön egy előtte-utána átalakító-fotó :D
