-De aranyos cica! -Az egy kutya...

A tegnapi napot szinte teljesen egymás nélkül töltöttük, hiányzott a kislányom :P Igaz, hogy a család többi része itthon volt vele, sőt ki is mentek a kertbe, így nem érezte magát egyedül, de mint kiderült, hiányoztam neki :) Napközben többször is idejött az ágyamhoz és felkérte magát, hogy itt alhasson. Most is épp elszundított a takarómba fúrva magát. Ráterítettem ugyan az ágyra egy másik zöld takarót, hogy na, majd az lesz az ő területe (mellesleg több mint az ágy felét elfoglalja), de ő persze az én takarómban alszik.

Éjfél előtt értem haza, ő már félig aludt, de azért közelebb kúszott, mikor lefeküdtem. Hajnai fél 5-kor keltem a sírására. napok óta rettentő keveset aludtam, így valószínűleg nem az első nyiszogásra nyitottam ki a szemem, mert akkor már volt egy szép foltocska az ágyon a lábamnál. Bepisilt. Aztán persze bele is lépett és még végighordta a fél ágyon, hogy véletlenül se legyen könnyű dolgom. Míg kisikáltam, rohangált kicsit, de mihelyst végeztem, durmolt ő is tovább. Mától ágyvédővel és vastagabb lepedővel alszunk (ettől függetlenül nagyon remélem, hogy többször nem ismétlődik meg :D).

Fontos szabály: ha kialvatlan és túl fáradt vagy ahhoz, hogy az első sírásra felkelj, vagy bízd másra éjszaka, vagy pár óra alvás utánra állítsd be az ébresztőt és vidd le pisilni a kölyökkutyát :)

Mivel a száraztáppal abszolút semmi eredményt nem sikerült azóta se elérnünk, a konzerv pedig igencsak fogyóban van, mama javaslatát megfogadva pároltunk neki pár kis szelet mellehusit és főztünk egy kevés rizst (nagyjából 2/3-1/3 arányban adtuk neki, a rizs azért kell, hogy megfogja kicsit a hasát). Kitettem elé egy - az eddigi étkezései alapján - igen nagy adagot, fél perc sem kellett, és tökéletesen eltűnt. Még azt sem vette észre, hogy porrá törve (ugyanis eddig egészben nem ette meg) benne volt egy negyed vitamintabletta. Miután még vagy öt percig nyalogatta a tányért, csak adtam neki még egy kicsit, abba a napi adaghoz szükséges másik negyed tablettát is beletörtem, szintén pillanatok alatt elfogyott. Felnézett rám, mikor elvettem előle a tányért és ez a kifejezés volt leolvasható az arcáról:

- Komolyan képes vagy ennyivel kiszúrni a szemem?

De végül csak beletörődött, hogy annyit evett, mint egy bébiröfi és elment szunyókálni.

Fontos szabály: ha a (legtöbb) kutyán múlna, addig néz rád, míg elefántnyi kaját elé nem pakolsz, de jól gondold meg, megéri-e felhizlalni!

Napközben többnyire a földön aludt, az én szobám nyáron a legmelegebb, szóval szerintem jól esett neki a "hűvös" föld. Persze nem teljes testével a földön feküdt, keresett magának kispárnát:

Ébredés után rohantunk le pisilni, az épp hazafelé vagy elfelé tartó szomszédok egytől-egyig odavoltak érte. Két kissrác rohangált a ház körül, az egyik a kapun benézve megjegyezte, hogy milyen aranyos kiscica, mire a másik közölte vele, hogy kutya. Ők még nem tudják, hogy jegesmedve lesz belőle :P

Apa, a szabályalkotó szabályszegő

Picur érkezését megelőző hétfőn apa komolyan el akart velünk beszélgetni a kutyavállalásról. Leszögeztük, hogy ő nem egy játék, nem hurcoljunk mindenhova magunkkal, ha pedig aludni akar, békén hagyjuk. 

De a két fő szabály ez lett:

1. nem etetjük az asztalról
2. nem mászhat fel a bútorokra (legfeljebb ölbe lehet venni)

Nos, ebből az lett, hogy első éjszaka felkérte magát az ágyamba, a második éjszakát pedig már végig itt aludta. Én kifejezetten örülök neki, mert csodás babakutya illata van és pihe-puha, valamint ő is nyugodt, hogy emberközelben lehet, hisz nem rég lett elválasztva az anyjától és a testvérkéjétől.

Kinek lenne szíve kiküldeni az ágyból?

Az egyes számú szabályt pedig apa szegte meg a szemem láttára, el se hittem, mikor láttam :D Tegnap ebéd közben szaglászott a lábunk körül a kutyi, majd apa egyszer csak egy szál bolognai mártásos tésztát nyújtott le neki, mondván, hogy "olyan kis esetlennek tűnt".  Ezzel végérvényesen elkezdődött az elkényeztetése :D

Jó hír viszont, hogy már szépen eszik (csak épp egy darab száraz tápot se lehet a kaja közé keverni :D), a pisi-kaki nagy része az udvaron köt ki, valamint ma több mint hat órát végigaludt éjszaka :)

Anyuka lettem!

Nem is akárhogy. Felkészülési idő nélkül, egyik napról a másikra éjszakai sírásra kelek, pisit, kakit takarítok, a kezemből etetek és az ujjamról szopiztatok. 

Tegnap reggel nyolcra megérkezett a tenyésztő, hozta magával Picurt (Lolát, Lizzyt elvetettük, tekintve, hogy úgyis becézgetnénk, akkor meg egyszerűbb, ha egy nevet tanul meg :) Első félős, bújós kép anya kezében:

Hamar felbátorodott, mostanra már kifejezetten jól érzi magát. Mégpedig annyira, hogy a hasamon keresztbe fekve lefogja mindkét kezem, így ezt a mondatot már vagy 10 perce gépelem :D

Napközben anya volt vele ma is meg tegnap is, azóta el sem engedem :) Szerencsére többször is sikerült az udvaron pisilni, amiért jól megdögönyöztem és dicsértem. Adtam volna jutalomfalatkát is, de nem igazán eszik. Vacsi után apa odanyújtotta neki a csirkecsontot, azt bezzeg farkcsóválva nyalogatta percekig. Úgy döntöttünk hát, hogy nem erőltetjük a száraztápot, hanem mama ajánlása szerint kis főtt zúzát és rizst adunk neki holnap, hátha abból elfogy egy körmömnyi mennyiség :) Ő is azzal etette minden kölyökkutyáját és Luca (6 éves magyar vizsla) is kitűnő egészségnek örvend. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne adjunk saját készítésű kaját, mert hányhat tőle a kutya vagy hasmenése lesz. Na, majd meglátjuk.

A nagyobb gond viszont, hogy inni se nagyon akar. Arra már rájöttünk, hogy mindkét probléma gyökere az lehet, hogy eddig csak anyatejet ivott, nem is igen kapott mást. Így belemártom az ujjam a vizestálba, azt leszopogatja, majd egyre közelebb csalogatom, míg végül benne hagyom az ujjam a tálban, így időnként elkezd lefetyelni. Erre azt találtuk ki, hogy majd egy kis főtt húslét kap, hátha megjön a kedve.

Tegnap délután voltunk az állatorvosnál is, említettük neki is, hogy nem igazán táplálkozik, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, reméljük, ez azt jelenti, csak a kezdeti stressz okozza, majdcsak belejön. Ezen okból nem is kapott még oltást sem, ne hozzuk rá totálisan a frászt az első látogatáskor. A doki kitapintott még egy köldöksérvet, amire én kétségbe estem, ő viszont derűsen csak ennyit mondott: "Majd megműtjük, ha kell." Azonban ha minden nap kicsit visszanyomkodjuk, lehet, hogy el tudjuk kerülni a műtétet. Örülnék neki. 

Imád mellkason aludni, a kis fejét vagy a mellem közé fúrja be, vagy a nyakamhoz. A pihepuha szőrszálai simogatnak, egész nap elnézném, ahogy alszik. Éjszaka is örömmel vettem volna, ha nem kelt fel másfél óránként... Alapból éjfél körül feküdtünk le, akkor jöttünk fel egy gyors pisi-próbálkozásból az udvarról. Fél kettőkor már az ágyam mellett sírt, így sétáltunk egy kört a lakásban, pisilt egyet, talán ivott is egy fél kortyot, majd 20 perc után ismét álomba szenderült. Ám fél 4-kor ismét riadóztatott, akkor viszont már nem ment ilyen könnyen a dolog. Játszottunk kicsit, sikerült megitatni, pár falatot is evett a tenyeremből, sőt (erre rettentő büszke vagyok) sikerült az újságpapírra kakilni. Persze nem magától, hanem én pakoltam át villámgyorsan, mikor megláttam, hogy elkezd erőlködni, de azért roppantul megdicsértem. Háromnegyed ötre sikerült újra elaltatni a mellkasomon, majd 5 körül letettem az alvóhelyére, viszont fél 6-kor közölte, hogy reggel van, eddig alhattam. 6-kor amúgy is keltem volna, így ezt a csatát megnyerte, nem feküdtem vissza. Ő viszont nem sokkal az indulásom előtt ismét bedőlt az óriás plüssmacim, a jegesmaci és a játékkacsája közé.

A féreghajtót sikerült nemrég beadni neki, egyik kezemmel megfogtam a felső állkapcsát, másik kezem egyik ujjával pedig kitámasztottam a száját, a mutató és hüvelykujjammal pedig jó mélyre ledugtam a tablettát. Kicsit kínzásnak tűnik, de magától nem enné meg, kaját se nagyon eszik, hogy aközé kavarhatnánk, így meg gyorsan és biztosan lejutott :)

Most pedig azt hiszem, akármilyen aranyosan is alszik, felébresztem, mielőtt én is mennék aludni, mert nem szeretnék fél óra múlva már pisiben tocsogó síró kutyusra ébredni :)

-1. nap

Holnap érkezik Lola (vagy Lizzy vagy Gina vagy majd kialakul :D). A mai napunk abból állt, hogy fel-alá rohangáltunk kisállat kereskedésekben kaja, nyakörv, hám, kistál, alvóhely és kefe után. Többnyire sikerült is mindent beszerezni:

Egy plüss kiskacsát találtam neki, a család, akitől elhozzuk, azt a javaslatot adta, hogy tegyünk be mellé egy plüssállatot, akkor nem érzi magát egyedül. Ha csak ezen múlik, odabújok én hozzá :)

Szombaton mentünk el Mezőtúrra megnézni a kis kutyacsaládot. Nagyon helyes szülei vannak a leendő családi kedvenckénknek. Apukája hősként védelmezi Ginát, az anyukát. Amint elhangzott a neve, apuci már ugatott  is határozottan, jelezve, hogy Gina az övé, bizony. A két kis kölyök ugrált a szülők körül, egyikük a nagy izgalomban be is pisilt, majd megnyugtatásként ment anyucihoz szopizni :)

Megtudtuk róluk, hogy a kutyakozmetikát imádják, a rendszeres fésülgetést pedig el is várják. Apa kétségbeesett arcán láttam, mennyire örül, hogy még egy családtag kozmetikusköltségeit fizetheti :D

A tappancsából rendszeresen ki kell vágni a szőrt, mert ha benő, viszkethet és fájhat neki (erről mondjuk még nem hallottam, majd holnap kikérem a doki véleményét is). Amin viszont végképp nem tudok napirendre térni az az, hogy a füléből ki kell húzogatni a szőrt. Nem a beleragadt, de már elhullajtott szőrt kell kiszedni, hanem szemöldök csipesszel kihúzni a bent lévő szőrszálakat. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az abszolút nem a kellemes kategóriába esik. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, de ha a kutyadoki is mond ilyet, majd megpróbáljuk :) 

Most, hogy a szobámban minden minimum fél méter magasba fel lett pakolva (új könyvespolcot is fel kellett szerelni), megnyugodtam, hogy nem éri baleset már az első nálunk töltött napon. A szobámban viszont olyan rend van, hogy anya majdnem eltévedt, mikor be akarta hozni a vasalt ruháimat.

Azt hiszem, megyek is pihenni, holnap kezdődik a fárasztó, de csodás élet :)

Nagyon várlak, kiskutyám! <3 :)

"Milyen kutyát is szeretnél?"

Kedd délután az ebédből visszaérkezve turkáltam az egyetemi szekrényemben, mikor fél percnyi csörgés után feltűnt, hogy valaki keres (le is cseréltem a csengőhangot, sose hallottam meg...). Apum hívott. Már az első pár szavából hallottam, hogy nem csak azért hívott, megtudja, mikor megyek haza, hanem valami huncutság van a dologban :D Második mondata pedig ez volt: "És milyen kutyát is szeretnél?". Első reakcióm az állzuhanás volt. Mikor magamhoz tértem, elkezdtem idióta módjára vigyorogni, majd elmondtam neki, hogy máltai selyemkutyát. Mivel társasházban élünk, csak kistestű kutya lehetséges, ez pedig olyan csodaszép felhőszerű fehérség :) 

Egész hosszúra nyúlt a beszélgetésünk (az idióta fülig érő vigyor nem csak a beszélgetés idejére, de két napig nem tűnt el az arcomról :D), majd arra jutottunk, hogy na, akkor otthon folytatjuk, addig utánanéz. Mondanom sem kell, rohantam haza óra után (na jó, igaziból zh után leléptem az órámról :D), de a vonat persze késéssel indult, azt hittem, sose érek haza... 

Itthon végül az fogadott, hogy apa egész napi netes kutyanézegetése eredményeképp nem ajánlja a máltait. Felvilágosított, hogy a bichonok egy fajtája, a bichon bolognese - magyar nevén bolognai pincs - igencsak hasonlít az általam választottra, viszont sokkal kevesebb betegségre hajlamos. Kerestem róluk képeket, hirdetéseket és mostanra 80%-os valószínűséggel kiválasztottunk egy mezőtúri hirdetőt, akit holnap felkeresünk és megnézzük a két kölyköt, akiket eladásra kínálnak.

 Elkezdtem olvasni egy könyvet:

igen sok hasznos és számomra eddig ismeretlen dolgot fedeztem fel benne, többek között azt is, miért nem ajánlatos internetes hirdetésből kutyát vásárolni. A szőrük könnyebben csomósodhat, nem biztos, hogy olyan jó minőségű, valamint azok számára, akiket érdekelnek a versenyek, rossz hír, hogy törzskönyvet sem adnak. Viszont fajtatiszta kutyát (ráadásul olyan különlegeset, ritkát, mint a bichon bolognese) hivatásos tenyésztőtől 100 ezer forint alatt nem igen lehet beszerezni. Ekkor költségbe nem szeretnénk és nem is valószínű, hogy tudjuk magunkat verni, így maradtunk a hirdetéseknél, majd meglátjuk, jól döntöttünk-e :)
Ebből a könyvből a továbbiakban is fogok idézgetni, segítséget meríteni és nyújtani nektek. 

Következő bejegyzésemben az első találkozásról írok, valamint remélhetőleg arról, hogy mikor is érkezik a kis felhőcském :)