Kakieső a társasjátékokra

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien érdeklődtök a blog iránt és biztattok a folytatásra, nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok! <3

No, de akkor lássuk is a kis rosszcsont kutyasztárt :P

Pár napja, mikor hazaértem Pestről, húgom azzal a kérdéssel állt elém, hogy hallottam-e már, mi történt reggel. Valami olyasmire gondoltam, hogy elaludt, elkésett a suliból, vagy elfelejtett tesigatyát vinni. De amint meghallottam, hogy a történet úgy kezdődik, hogy "álmosan másztam le az ágyból, a szemem alig volt nyitva, a lábam elé meg végképp nem néztem", akkor sejtettem, hogy szaftosabb sztorira számíthatok. Nem is tévedtem :D Gréti félálomban mászott le az emeletes ágyról, majd pár lépés után azt érezte, hogy valami meleg krémes dologba lép. Annyira azért nem volt kába, hogy ne fogja fel rögtön, hogy ez bizony Vütyesz ajándéka számára, így kétségbeesésében őrülten elkezdte rángatni a lábát, melynek köszönhetően a teljes polcát elárasztotta a kakival. Anyának meg is volt a délelőtti elfoglaltsága. Vütyi meg közben tuti jót vigyorgott magában :D

Újabban kezd rászokni, hogy kaját kuncsorog az asztalról. Hiába darálom neki a NEM! figyelmeztetéseket, szerencsétlen rettentő éhesnek tűnik. Ma készítettem róla ezt a képet a déli étkezése után. A fényképen még ducibbnak tűnik, mint élőben, de nem olyan, mintha sörhasa lenne? :D

Egyébként szerencsére még nem dagi, csak most gondolom valahogy kinyomja előre a hasát, meg mégiscsak ebéd után készült a kép :D

Az egyik hétvégi napon hiába etettem meg először fél 9-kor, 11 körül már ki se lehetett rángatni a konyhából, szívszaggató sírással közölte, hogy ez nem állapot, ő majd' éhen veszik.

Sírásról jut eszembe. Azt hiszem, kezd megszeretni :P Na jó, nem csak kezd, nyilván imád, így időnként elég nehezen viseli, ha elmegyek. Szombat reggel, mikor Szegedre indultam a Medvére, még a földszinten is hallottam, ahogy sír az ajtóban. Majdnem visszafordultam, hogy felkapjam és magammal cipeljem, de végül úgy döntöttem, csak jobb neki itthon.

A hiányomat viszont akkor is érzékeli, ha bemegyek egy szobába és magamra csukom az ajtót. Ez viszont nem szokásom, csak a fürdőszobai tevékenységeim végzésekor, de tegnap még oda is be kellett engedni, miközben pisiltem, ugyanis nyüszítve kaparta az ajtót. Azt hiszem, olyan, hogy magánszféra, nálam már nem létezik...

Ha evésről van szó, nagyon tutin megmondja, mit akar, az első találkozáskor Lucával – a mamánál élő magyar vizslával – viszont igencsak khm...beszari volt :D Ugyan a doki azt mondta, hogy egy jó ideig még nem érintkezhet más kutyákkal, tegnap nem tudtunk mit tenni, kivittük mamához magunkkal. Mondjuk nagyon nem szegtük meg a tilalmat, ugyanis Lucus akárhányszor odajött volna megszagolgatni Vütyeszt, ő irdatlan sebességgel elindult a fejem tetejére. Igazi hős... No, de sebaj, majd összebarátkoznak. Picur is nagyobb lesz, aztán nem érzi majd úgy, hogy egy óriás nyújtja felé az orrát.

A házban lakó két kisebb méretű kutyával (Csokival és Zizivel) jobban szimpatizál, tuti nagy haverok lesznek :)

Pénteken visszük dokihoz a kövi oltásra, utána remélem hamarosan mehetünk nagyobb sétákra és ismerkedhetünk mindenkivel. Szóval aki látni szeretné, jövő héttől be lehet jelentkezni :P

Pisi-gallér, törött injekciós tű és a veszélyes kanapé

Végrevégre, ismét van egy kis időm mesélni Vüty-Müty (szegény tuti személyiség zavaros lesz...először Lola, aztán Picur, én Vütyinek vagy Vüty-Mütynek hívom, Grétitől meg ma Bendegúzt vagy mit hallottam...őt már az sem érdekli, hogy lány :D) életéről.

Legutóbbi írásomban meséltem, hogy megkaptam a méltó büntetést, amiért egész napra "elhagytam". Következő éjjel gondolta, tudatosítja bennem, mennyire is rosszul esett ez neki, ugyanis arra keltem fél 5-kor, hogy ismét pisiszag terjeng a szobámban. Felpattantam, keresem a lábamnál (ó, én optimista!), de ekkor már éreztem a melegséget a vállamon. Igen, nyakonpisilt. Hát, biztos megérdemeltem, amiért nem keltettem fel az éjszaka közepén és vittem le. Azóta hajnalban ébresztőre kelünk mindketten, szaladunk le pisilni, így akár reggel 8-ig is képes aludni :D

Hétfőn megvolt a második dokilátogatásunk, egyben az első szuri is. Eleinte nagyon beszari volt, majdnem letáncolt az asztalról, a szuri közben pedig hármunknak kellett lefogni, mert úgy ficánkolt, hogy majdnem eltörte a tűt. Vicces volt, hogy egy ilyen törpekutyát három ember tud csak lefogni. Ám az ereje egyre nagyobb, s ezt harapás formájában szívesen mutogatja is. No persze nem a marhabőr cipőcskét, a plüss kacsát, a beáldozott pizsinadrágomat vagy a száraztápot rágcsálja, hanem a kezünket és a lábunkat. Ha túl közel megyünk, vagy lefekszünk mellé, az orrunk és állunk is kaphat egy-egy marást. Az eddig alig használt bébifogai jó erőben vannak, élesek és vékonyak. Szoktam ám nyikkanni rendesen :D

Sajnos képet csinálni róla nem egyszerű, mert igencsak elkezdett virgonckodni mostanában és mindig bemozdul :) Alszik 2-3 órát, felkel, pisil, olyan 20-25 percig le se lehet állítani, majd ismét bedől az ágyba :) Ezt a videót a délutáni alvás után csináltam róla, édesen bukdácsol a fűcsomókban :)

Tegnap, hogy fent voltam Pesten, anyával maradt a nap nagy részében, s mikor hazaértem, mesélte, hogy a nap folyamán kétszer is "beszorult" a kanapé alá. Ez így persze nem igaz, ugyanis a kanapé alatt legalább 25-30 centi hely van, csak a huzat lelóg a földig és nem gondolta, hogy ki tud jönni. Bement, elaludt, aztán mikor felébredt, elkezdett sírdogálni, anyának meg kellett egy kis idő, mire rájött, honnan is jön ez a fájdalmas nyöszörgés. Aztán persze bemászott még egyszer, s szintén nem találta a kiutat :D

Az étkezés még mindig nem teljesen úgy alakul, ahogy a doki elvárná; a tegnapi vacsijába ugyan tettem egy kis szárazat is, gyönyörűen körbenyalta, majd meghagyta. ma vacsira pedig egy kifejezetten nagy adag főtt husit sikerült összevágnom, gondoltam is, hogy két részletben eszi meg, de úgy lecsúszott pár perc alatt, hogy csak néztem. Aztán a nagy falástól elkezdett csuklani, amitől viszont megijedt :D

Annak ellenére, hogy napok óta alig alszom, a kezem miszlikbe van rágva és az ágyamból folyton pisit sikálok, csodás együtt élni egy ilyen csöppséggel. Kellő megfontolás és felkészülés után mindenkinek tiszta szívből ajánlom! :)

-De aranyos cica! -Az egy kutya...

A tegnapi napot szinte teljesen egymás nélkül töltöttük, hiányzott a kislányom :P Igaz, hogy a család többi része itthon volt vele, sőt ki is mentek a kertbe, így nem érezte magát egyedül, de mint kiderült, hiányoztam neki :) Napközben többször is idejött az ágyamhoz és felkérte magát, hogy itt alhasson. Most is épp elszundított a takarómba fúrva magát. Ráterítettem ugyan az ágyra egy másik zöld takarót, hogy na, majd az lesz az ő területe (mellesleg több mint az ágy felét elfoglalja), de ő persze az én takarómban alszik.

Éjfél előtt értem haza, ő már félig aludt, de azért közelebb kúszott, mikor lefeküdtem. Hajnai fél 5-kor keltem a sírására. napok óta rettentő keveset aludtam, így valószínűleg nem az első nyiszogásra nyitottam ki a szemem, mert akkor már volt egy szép foltocska az ágyon a lábamnál. Bepisilt. Aztán persze bele is lépett és még végighordta a fél ágyon, hogy véletlenül se legyen könnyű dolgom. Míg kisikáltam, rohangált kicsit, de mihelyst végeztem, durmolt ő is tovább. Mától ágyvédővel és vastagabb lepedővel alszunk (ettől függetlenül nagyon remélem, hogy többször nem ismétlődik meg :D).

Fontos szabály: ha kialvatlan és túl fáradt vagy ahhoz, hogy az első sírásra felkelj, vagy bízd másra éjszaka, vagy pár óra alvás utánra állítsd be az ébresztőt és vidd le pisilni a kölyökkutyát :)

Mivel a száraztáppal abszolút semmi eredményt nem sikerült azóta se elérnünk, a konzerv pedig igencsak fogyóban van, mama javaslatát megfogadva pároltunk neki pár kis szelet mellehusit és főztünk egy kevés rizst (nagyjából 2/3-1/3 arányban adtuk neki, a rizs azért kell, hogy megfogja kicsit a hasát). Kitettem elé egy - az eddigi étkezései alapján - igen nagy adagot, fél perc sem kellett, és tökéletesen eltűnt. Még azt sem vette észre, hogy porrá törve (ugyanis eddig egészben nem ette meg) benne volt egy negyed vitamintabletta. Miután még vagy öt percig nyalogatta a tányért, csak adtam neki még egy kicsit, abba a napi adaghoz szükséges másik negyed tablettát is beletörtem, szintén pillanatok alatt elfogyott. Felnézett rám, mikor elvettem előle a tányért és ez a kifejezés volt leolvasható az arcáról:

- Komolyan képes vagy ennyivel kiszúrni a szemem?

De végül csak beletörődött, hogy annyit evett, mint egy bébiröfi és elment szunyókálni.

Fontos szabály: ha a (legtöbb) kutyán múlna, addig néz rád, míg elefántnyi kaját elé nem pakolsz, de jól gondold meg, megéri-e felhizlalni!

Napközben többnyire a földön aludt, az én szobám nyáron a legmelegebb, szóval szerintem jól esett neki a "hűvös" föld. Persze nem teljes testével a földön feküdt, keresett magának kispárnát:

Ébredés után rohantunk le pisilni, az épp hazafelé vagy elfelé tartó szomszédok egytől-egyig odavoltak érte. Két kissrác rohangált a ház körül, az egyik a kapun benézve megjegyezte, hogy milyen aranyos kiscica, mire a másik közölte vele, hogy kutya. Ők még nem tudják, hogy jegesmedve lesz belőle :P