Popóprobléma

(Aki undinak találja, ugorjon az első kép alatti szöveghez a kaki- és hányásmentes részért :)

A kezdetek óta fennáll a következő probléma, de most döntöttem úgy, hogy ez azért így nem állapot, segítséget kérek. Mi is a gond? Vütyike csodaszép, dús bundája kakifelfogó rendszerként is működik. Nagyon részletezni azért talán nem fogom, de lassan naponta végződik az egyik séta popsimosással, amit ugyan megtanultam egyedül is véghezvinni, mégsem szeretném még tizen-x évig minden nap ezt csinálni :D Pesten láttam egy nénit sétáltatni a kutyáját, aki 3-4 centis körben kopaszra borotválta a fenekét. Mármint a kutyáét persze... Ezt azért szeretném elkerülni, mert szörnyen nézett ki szerencsétlen eb és gondolom, a borotválás se lehetett a kedvence. Ha valamivel rövidebbre nyírom, az megoldás lehet? Vagy ki kellene fésülni rendesen? Aki tapasztalt már ilyet, nagyon hálás lennék a segítségét :)

Az utóbbi időben szerettem Vütyikét feldobálni a levegőbe, mint a gyerkőcöket szokás (tekintve, hogy unokatesómat lassan nem bírom felemelni se, nemhogy dobálni), viszont valószínűleg attól jött rá kétszer is a hányás, úgyhogy nem ajánlom senkinek :D

Azt még talán nem is említettem, hogy olyannyira nagylány lett, hogy már bizony pórázon sétál! Vicces, hogy még az XS-es hám legkisebb mérete is lötyög rajta, de szerencsére már megszokta annyira, hogy nem akarja lerágni magáról, vagy kibújni belőle :) Magáért a sétálásért viszont nem igazán rajong. Szívesen lejön a levegőre, ugrál, szaladgál, morog a kiskertben, de ha messzebbre kellene menni, az legtöbbször már nem tetszik neki. Apa szerint úgy kell húzni, mint egy szánkót, meg se akar mozdulni :D Jutalomfalatokkal majd rászoktatjuk szépen :)

Egyébként is igazi kis ölebként viselkedik. Kézben teljesen nyugodtan elvan akár egy órát is. Múltkor az OBI-ba mentünk vásárolni családostul, így jött ő is, végig a kezemben cipeltem, több kollégám is megszeretgette, gyömöszölte, amit ő boldogan tűrt, nem is fészkelődött. A napokban pedig pizzázni mentünk szintén teljes családdal, akkor meg az ölemben feküdt, ücsörgött végig. Ráadásul kifejezetten büszke voltam rá, mert nem akart belemászni vagy nyalni a tányéromba. Persze az időnként "véletlenül" a szájába pottyanó tonhaldarabokra nem mondott nemet.

Ahogy a képen is látszik, nem csak tonhalat eszik szívesen, hanem chipset, epret, karalábét, a nagy kedvence pedig a sajt. Egyik éjjel, mikor ő már javában aludt, én meg még kockultam, behoztam magamnak két szelet füstölt sajtot, mire ő legmélyebb álmából felriadva tepert hozzám. Jó anyukaként persze megosztottam vele, majd szaladtunk le pisilni (ha nagyon boldog vagy izgatott, mindig becsurgat :)

A képen talán nem látszik tökéletesen, de húgom névnapi epres tortájával sikerült leennem a kutyát, ami nem igazán zavarta, sőt, mivel utána megkapta azt az epret, kifejezetten örült is neki :)

Gréti valószínűleg allergiás valamilyen porra, így az ágyban lévő plüssállatai lekerültek a szobája földjére, melynek hatására Vütyesz naponta bejár a szobába és kiválaszt (jobb esetben) 1-2 játékot, amit kicipel, kicsit talán küzd velük, majd kikötnek a kincses-alvóhelyén. Mosás előtt, mikor a földön vannak kupacokban a ruhák, vagy belefekszik a közepébe, vagy ahogy a képen is látszik, meglóg egy fél pár zoknival. Jó egy hete pedig a már az alvókájában lévő zokni mellé kiválasztotta a ruhakupacból a zokni másik felét is, csak néztünk, hogy micsoda rejtett tehetsége van (az ágybapisilésről meg nem tud leszokni?)

Végül egy szagolgatós kép, mert annyira csudijó babaillata van :)

Anyuka lettem!

Nem is akárhogy. Felkészülési idő nélkül, egyik napról a másikra éjszakai sírásra kelek, pisit, kakit takarítok, a kezemből etetek és az ujjamról szopiztatok. 

Tegnap reggel nyolcra megérkezett a tenyésztő, hozta magával Picurt (Lolát, Lizzyt elvetettük, tekintve, hogy úgyis becézgetnénk, akkor meg egyszerűbb, ha egy nevet tanul meg :) Első félős, bújós kép anya kezében:

Hamar felbátorodott, mostanra már kifejezetten jól érzi magát. Mégpedig annyira, hogy a hasamon keresztbe fekve lefogja mindkét kezem, így ezt a mondatot már vagy 10 perce gépelem :D

Napközben anya volt vele ma is meg tegnap is, azóta el sem engedem :) Szerencsére többször is sikerült az udvaron pisilni, amiért jól megdögönyöztem és dicsértem. Adtam volna jutalomfalatkát is, de nem igazán eszik. Vacsi után apa odanyújtotta neki a csirkecsontot, azt bezzeg farkcsóválva nyalogatta percekig. Úgy döntöttünk hát, hogy nem erőltetjük a száraztápot, hanem mama ajánlása szerint kis főtt zúzát és rizst adunk neki holnap, hátha abból elfogy egy körmömnyi mennyiség :) Ő is azzal etette minden kölyökkutyáját és Luca (6 éves magyar vizsla) is kitűnő egészségnek örvend. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne adjunk saját készítésű kaját, mert hányhat tőle a kutya vagy hasmenése lesz. Na, majd meglátjuk.

A nagyobb gond viszont, hogy inni se nagyon akar. Arra már rájöttünk, hogy mindkét probléma gyökere az lehet, hogy eddig csak anyatejet ivott, nem is igen kapott mást. Így belemártom az ujjam a vizestálba, azt leszopogatja, majd egyre közelebb csalogatom, míg végül benne hagyom az ujjam a tálban, így időnként elkezd lefetyelni. Erre azt találtuk ki, hogy majd egy kis főtt húslét kap, hátha megjön a kedve.

Tegnap délután voltunk az állatorvosnál is, említettük neki is, hogy nem igazán táplálkozik, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, reméljük, ez azt jelenti, csak a kezdeti stressz okozza, majdcsak belejön. Ezen okból nem is kapott még oltást sem, ne hozzuk rá totálisan a frászt az első látogatáskor. A doki kitapintott még egy köldöksérvet, amire én kétségbe estem, ő viszont derűsen csak ennyit mondott: "Majd megműtjük, ha kell." Azonban ha minden nap kicsit visszanyomkodjuk, lehet, hogy el tudjuk kerülni a műtétet. Örülnék neki. 

Imád mellkason aludni, a kis fejét vagy a mellem közé fúrja be, vagy a nyakamhoz. A pihepuha szőrszálai simogatnak, egész nap elnézném, ahogy alszik. Éjszaka is örömmel vettem volna, ha nem kelt fel másfél óránként... Alapból éjfél körül feküdtünk le, akkor jöttünk fel egy gyors pisi-próbálkozásból az udvarról. Fél kettőkor már az ágyam mellett sírt, így sétáltunk egy kört a lakásban, pisilt egyet, talán ivott is egy fél kortyot, majd 20 perc után ismét álomba szenderült. Ám fél 4-kor ismét riadóztatott, akkor viszont már nem ment ilyen könnyen a dolog. Játszottunk kicsit, sikerült megitatni, pár falatot is evett a tenyeremből, sőt (erre rettentő büszke vagyok) sikerült az újságpapírra kakilni. Persze nem magától, hanem én pakoltam át villámgyorsan, mikor megláttam, hogy elkezd erőlködni, de azért roppantul megdicsértem. Háromnegyed ötre sikerült újra elaltatni a mellkasomon, majd 5 körül letettem az alvóhelyére, viszont fél 6-kor közölte, hogy reggel van, eddig alhattam. 6-kor amúgy is keltem volna, így ezt a csatát megnyerte, nem feküdtem vissza. Ő viszont nem sokkal az indulásom előtt ismét bedőlt az óriás plüssmacim, a jegesmaci és a játékkacsája közé.

A féreghajtót sikerült nemrég beadni neki, egyik kezemmel megfogtam a felső állkapcsát, másik kezem egyik ujjával pedig kitámasztottam a száját, a mutató és hüvelykujjammal pedig jó mélyre ledugtam a tablettát. Kicsit kínzásnak tűnik, de magától nem enné meg, kaját se nagyon eszik, hogy aközé kavarhatnánk, így meg gyorsan és biztosan lejutott :)

Most pedig azt hiszem, akármilyen aranyosan is alszik, felébresztem, mielőtt én is mennék aludni, mert nem szeretnék fél óra múlva már pisiben tocsogó síró kutyusra ébredni :)

-1. nap

Holnap érkezik Lola (vagy Lizzy vagy Gina vagy majd kialakul :D). A mai napunk abból állt, hogy fel-alá rohangáltunk kisállat kereskedésekben kaja, nyakörv, hám, kistál, alvóhely és kefe után. Többnyire sikerült is mindent beszerezni:

Egy plüss kiskacsát találtam neki, a család, akitől elhozzuk, azt a javaslatot adta, hogy tegyünk be mellé egy plüssállatot, akkor nem érzi magát egyedül. Ha csak ezen múlik, odabújok én hozzá :)

Szombaton mentünk el Mezőtúrra megnézni a kis kutyacsaládot. Nagyon helyes szülei vannak a leendő családi kedvenckénknek. Apukája hősként védelmezi Ginát, az anyukát. Amint elhangzott a neve, apuci már ugatott  is határozottan, jelezve, hogy Gina az övé, bizony. A két kis kölyök ugrált a szülők körül, egyikük a nagy izgalomban be is pisilt, majd megnyugtatásként ment anyucihoz szopizni :)

Megtudtuk róluk, hogy a kutyakozmetikát imádják, a rendszeres fésülgetést pedig el is várják. Apa kétségbeesett arcán láttam, mennyire örül, hogy még egy családtag kozmetikusköltségeit fizetheti :D

A tappancsából rendszeresen ki kell vágni a szőrt, mert ha benő, viszkethet és fájhat neki (erről mondjuk még nem hallottam, majd holnap kikérem a doki véleményét is). Amin viszont végképp nem tudok napirendre térni az az, hogy a füléből ki kell húzogatni a szőrt. Nem a beleragadt, de már elhullajtott szőrt kell kiszedni, hanem szemöldök csipesszel kihúzni a bent lévő szőrszálakat. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az abszolút nem a kellemes kategóriába esik. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, de ha a kutyadoki is mond ilyet, majd megpróbáljuk :) 

Most, hogy a szobámban minden minimum fél méter magasba fel lett pakolva (új könyvespolcot is fel kellett szerelni), megnyugodtam, hogy nem éri baleset már az első nálunk töltött napon. A szobámban viszont olyan rend van, hogy anya majdnem eltévedt, mikor be akarta hozni a vasalt ruháimat.

Azt hiszem, megyek is pihenni, holnap kezdődik a fárasztó, de csodás élet :)

Nagyon várlak, kiskutyám! <3 :)