Gyors összefoglaló az elmúlt két hétről

Palacsinta kész, Vütyesz alszik, vizsgáim letudva, most már van időm irkálni :)

Rengeteg minden történt velünk, mióta legutóbb "tollat ragadtam", így nem fogok mindent tökéletes részletességgel leírni, de a főbb momentumokat mindenképp igyekszem.

Az első fürdetés

Május 17-én nagy eső volt errefelé, de tekintve, hogy hólyagja Vütyinek is van, nem is túl nagy, bizony többször le kellett vinni a nap folyamán. Mikor kis időre elállt, úgy döntöttünk, kimegyünk a telekre, hagy futkározza ki magát. Aztán ismét ránk szakadt az ég, de már egyébként is tiszta sár volt minden, így hazahoztunk egy csapzott kiskutyát:

Szerencsére nem igazán tetszett neki a helyzet, így reméljük, ha lehetősége engedi, nem piszkolja össze magát nagyon :)

Sajnos a képen nem látszik tökéletesen, de mivel töpszli lábai vannak, a hasa is tiszta kosz volt, a lábát megfogva pedig nem tudtam eldönteni, hogy sárcsimbókot vagy a mancsát tapintom.

Elérkezettnek láttuk tehát az első fürdetést. Pár nappal előtte beszereztem a kutyababasampont, így gyorsan felhígítottuk, beterítettünk egy törölközőt a kádba (ha megcsúszna a lába a kádban, biztos félne és még kevésbé kedvelné meg), én bemásztam mellé és kéz-meleg vízzel elkezdtük mosdatni.

Minket is meglepett, de a teste tényleg akkora, mint egy kisegéré :)

Über cuki volt, remegett mint a nyárfalevél, én egyik kézzel toltam a szájába a jutalomfalatot és daráltam neki, hogy "jaaaaj, de ügyes, nagyon szuper, ugye milyen kellemes?", anya szintén fogta egy kézzel, a másikkal mosdattuk. A talpáról nem sikerült teljesen levakarni a centi-vastag sarat, de így is Hófehérke lett.

Gyorsan kikaptam a kádból és bebugyoláltam egy száraz törcsibe, kicsit megtörölgettem, majd kisebb kínok árán sikerült nagyjából megszárítanunk. Rögtön utána el is aludt az ölemben, anya betakargatott mindkettőnket és együtt szundiztunk :)

Az első kullancs

20-án húgom névnapi köszöntése közben tapintottam ki az aljas élősködőt a bal mellső lába testéhez csatlakozásánál (biztos van rá valami spécibb kifejezés is, de bioszból sose voltam jó :D). Kétségbeesetten eldobtunk minden ajándékot és rávetettük magunkat négyen szegény Picurkára. Az egyik helyen azt olvastuk, hogy forgatni kell a kullancsot, míg könnyen ki nem tudjuk húzni, a másik helyen, hogy egy határozott, de gyengéd mozdulattal kell eltávolítani. A kullancskiszedő kanál szerint miután benyúltunk a kullancs alá, jobbra-balra forgatva egyszer csak majd beleesik a kanálba az állat. Megpróbáltuk, persze nem történt semmi. Majd szemöldökcsipesszel próbáltuk meg, ekkor már négyen fogtuk le egy-egy kézzel, a maradék kezeinkkel pedig anya összehúzta a bőrt, húgom zseblámpát tartott, én a szokásos jutalomfalat adagolást végeztem a dedós becézgető és dicsérgető szavak társaságában, apa pedig küzdött a csipesszel és a kullanccsal. Mondanom sem kell, sikerült beleszakítanunk a nagy rákészülésben... Halálosan kétségbe voltam esve, hogy most akkor beleürítettük az állat testnedvét Vütyeszbe, tuti elkap valami kórt, nem lesz étvágya stb. A doki másnap meg se nézte a helyét, csak annyit mondott, hogy nem baj, majd kiesik... Egyébként szerinte legalább 720 fokot el kell fordítani, majd kihúzni.

Barátkozás Lucával

Az én kis hősöm most már méteres körzetébe mer menni a házméretű vizslának, ma már az orrukat összeérintve is szaglászták egymást, de azt a pillanatot persze nem sikerült lekapnom. Mérethasonlóságból adódóan a macskával jobban szimpatizált, de tőle próbáltam elhúzni, mert az a szenilis, lökött vörös totál kiszámíthatatlan. De íme egy kép, ahogy Vütyesz kerülgeti Lucát :)

Mamánál a kutyáknak kitüntetett szerepe van; az övék a fotel, ha ember le akar ülni, lehetőségére áll egy puff vagy az ágy :D

Ágyba már több mint egy hete nem pisilt, amitől felhőtlenül boldog vagyok, de gyorsan le is kopogom. :D Legújabban reggelenként az a szokása, hogy felmászik a fejemhez, ráfekszik a kezemre, odanyomja a hátát a mellkasomhoz és simogatásra nyújtja a hasát. Mázli, hogy nem őrült ugrálásra szokott rá, mert ahhoz tuti nem lenne energiám kora reggel :D

Na, a szövegelésből ennyi elég is lesz, még néhány képet válogattam, csodáljátok a tündérkémet :)

Akrobata mutatvány a lábamon :)

Szundi az ölemben :)

Bugyihúzás Grétivel :D

Gréti finnországi útja után Vütyi úgy döntött, ő is utazni szeretne :)

Sikerült beillesztenem a Tetszik gombot a posztok mögé, ki lehet próbálni, működik-e :P

Kakieső a társasjátékokra

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien érdeklődtök a blog iránt és biztattok a folytatásra, nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok! <3

No, de akkor lássuk is a kis rosszcsont kutyasztárt :P

Pár napja, mikor hazaértem Pestről, húgom azzal a kérdéssel állt elém, hogy hallottam-e már, mi történt reggel. Valami olyasmire gondoltam, hogy elaludt, elkésett a suliból, vagy elfelejtett tesigatyát vinni. De amint meghallottam, hogy a történet úgy kezdődik, hogy "álmosan másztam le az ágyból, a szemem alig volt nyitva, a lábam elé meg végképp nem néztem", akkor sejtettem, hogy szaftosabb sztorira számíthatok. Nem is tévedtem :D Gréti félálomban mászott le az emeletes ágyról, majd pár lépés után azt érezte, hogy valami meleg krémes dologba lép. Annyira azért nem volt kába, hogy ne fogja fel rögtön, hogy ez bizony Vütyesz ajándéka számára, így kétségbeesésében őrülten elkezdte rángatni a lábát, melynek köszönhetően a teljes polcát elárasztotta a kakival. Anyának meg is volt a délelőtti elfoglaltsága. Vütyi meg közben tuti jót vigyorgott magában :D

Újabban kezd rászokni, hogy kaját kuncsorog az asztalról. Hiába darálom neki a NEM! figyelmeztetéseket, szerencsétlen rettentő éhesnek tűnik. Ma készítettem róla ezt a képet a déli étkezése után. A fényképen még ducibbnak tűnik, mint élőben, de nem olyan, mintha sörhasa lenne? :D

Egyébként szerencsére még nem dagi, csak most gondolom valahogy kinyomja előre a hasát, meg mégiscsak ebéd után készült a kép :D

Az egyik hétvégi napon hiába etettem meg először fél 9-kor, 11 körül már ki se lehetett rángatni a konyhából, szívszaggató sírással közölte, hogy ez nem állapot, ő majd' éhen veszik.

Sírásról jut eszembe. Azt hiszem, kezd megszeretni :P Na jó, nem csak kezd, nyilván imád, így időnként elég nehezen viseli, ha elmegyek. Szombat reggel, mikor Szegedre indultam a Medvére, még a földszinten is hallottam, ahogy sír az ajtóban. Majdnem visszafordultam, hogy felkapjam és magammal cipeljem, de végül úgy döntöttem, csak jobb neki itthon.

A hiányomat viszont akkor is érzékeli, ha bemegyek egy szobába és magamra csukom az ajtót. Ez viszont nem szokásom, csak a fürdőszobai tevékenységeim végzésekor, de tegnap még oda is be kellett engedni, miközben pisiltem, ugyanis nyüszítve kaparta az ajtót. Azt hiszem, olyan, hogy magánszféra, nálam már nem létezik...

Ha evésről van szó, nagyon tutin megmondja, mit akar, az első találkozáskor Lucával – a mamánál élő magyar vizslával – viszont igencsak khm...beszari volt :D Ugyan a doki azt mondta, hogy egy jó ideig még nem érintkezhet más kutyákkal, tegnap nem tudtunk mit tenni, kivittük mamához magunkkal. Mondjuk nagyon nem szegtük meg a tilalmat, ugyanis Lucus akárhányszor odajött volna megszagolgatni Vütyeszt, ő irdatlan sebességgel elindult a fejem tetejére. Igazi hős... No, de sebaj, majd összebarátkoznak. Picur is nagyobb lesz, aztán nem érzi majd úgy, hogy egy óriás nyújtja felé az orrát.

A házban lakó két kisebb méretű kutyával (Csokival és Zizivel) jobban szimpatizál, tuti nagy haverok lesznek :)

Pénteken visszük dokihoz a kövi oltásra, utána remélem hamarosan mehetünk nagyobb sétákra és ismerkedhetünk mindenkivel. Szóval aki látni szeretné, jövő héttől be lehet jelentkezni :P