Birkanyírás és hypozás

Utóbbi írásaimban ígértem, hogy Vütyike fodrászolásának következményéről lesznek képek. Szegényen nagyon elburjánzott már a szőr, többen nézték pulinak, így igencsak időszerűvé vált a nyírás. Viszont az ügyes és valóban hozzáértő kutyakozmetikusok - legjobb információim szerint - egy rakás pénzt elkérnek, így magamra vállaltam a fodrásznéni szerepét, és boldogan jelentem, nem rontottam el nagyon :)

Nem, ez nem az utána fotó, nem ilyenre nyírtam. Ilyen volt! Igen szépen látszik, hogy nem kicsit torzonborz...

Ráadásul igencsak be is szürkült szegény, reméltük ez nem nem belülről jön és nem ténylegesen a szőre lett szürkébb, így pár napra rá jött a fürdetés is :)

Na de ne ugorjunk előre, íme még egy előtte kép:

Nem is csodálkozom, hogy pulinak nézték. Akár még kistermetű komondor is lehetett volna... Közvetlenül a "művelet" után nem készült róla kép, de szerintem azért látszik a különbség a két kép között:

Amióta húgom megkapta a babzsákfoteljét (szeptember elején), Vütyike egyik kedvenc helyévé vált. Messziről nekiszalad és beugrik a közepébe, majd édesen elszenderedik :)

Mint említettem, nem is olyan rég meg is lett fürdetve, hogy újra kifehérítsük. A fürdetés folyamata hasonló volt az eddigiekhez, nem igazán tetszett neki, de aránylag jól tűrte. Mikor kivettük a kádból, nem kezdtük el rögtön szárítani, hanem letettük egy pillanatra, aminek következtében elkezdte törölgetni magát:

Mi fetrengtünk a nevetéstől, mikor megláttuk. Egy ideig hagytuk, hogy magától törölközzön, majd kezdődött a harc a hajszárítóval (annak a hangját nagyon nem szereti).

A következő posztban megmutatom, mi is kerül Vütyike tányérjába a bundáskenyéren, szőlőn és csokin kívül :)

Szétválasztva

Két különálló hetet voltam táborban a hegyekben, ahova - mint az utolsó pillanatban kiderült - Vütyő nem jöhetett...A legrosszabb az volt, hogy hetek óta készültünk mindketten, teljesen beleéltem magam, majd bele kellett törődnöm, hogy elválunk. Indulásom reggelén látszott rajta, hogy érzi, hogy elmegyek, folyton a nyomomban volt, sírdogált és nem találta a helyét. Nagy fájdalommal és könnycseppekkel végül elváltunk, de szerencsére az első héten meg tudtak látogatni anyáék egy délutánra, ami maga volt a csoda. A második táborban volt egy-két pityergős estém, de végre itthon vagyok és most egy jó darabig biztos nem válunk el megint. Szombaton megyünk a Balcsira, jön ő is velünk, hiperszuper nyaralás lesz. Ma délután belemerítettük kicsit a kerti medencébe és nem esett halálosan kétségbe, talán a Balaton is tetszeni fog neki :)

Szegényke mostanság nagyon torzonborz, így most nem is töltök fel róla képet. A napokban kicsit megnyírom, majd akkor jön egy előtte-utána átalakító-fotó :D

-1. nap

Holnap érkezik Lola (vagy Lizzy vagy Gina vagy majd kialakul :D). A mai napunk abból állt, hogy fel-alá rohangáltunk kisállat kereskedésekben kaja, nyakörv, hám, kistál, alvóhely és kefe után. Többnyire sikerült is mindent beszerezni:

Egy plüss kiskacsát találtam neki, a család, akitől elhozzuk, azt a javaslatot adta, hogy tegyünk be mellé egy plüssállatot, akkor nem érzi magát egyedül. Ha csak ezen múlik, odabújok én hozzá :)

Szombaton mentünk el Mezőtúrra megnézni a kis kutyacsaládot. Nagyon helyes szülei vannak a leendő családi kedvenckénknek. Apukája hősként védelmezi Ginát, az anyukát. Amint elhangzott a neve, apuci már ugatott  is határozottan, jelezve, hogy Gina az övé, bizony. A két kis kölyök ugrált a szülők körül, egyikük a nagy izgalomban be is pisilt, majd megnyugtatásként ment anyucihoz szopizni :)

Megtudtuk róluk, hogy a kutyakozmetikát imádják, a rendszeres fésülgetést pedig el is várják. Apa kétségbeesett arcán láttam, mennyire örül, hogy még egy családtag kozmetikusköltségeit fizetheti :D

A tappancsából rendszeresen ki kell vágni a szőrt, mert ha benő, viszkethet és fájhat neki (erről mondjuk még nem hallottam, majd holnap kikérem a doki véleményét is). Amin viszont végképp nem tudok napirendre térni az az, hogy a füléből ki kell húzogatni a szőrt. Nem a beleragadt, de már elhullajtott szőrt kell kiszedni, hanem szemöldök csipesszel kihúzni a bent lévő szőrszálakat. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az abszolút nem a kellemes kategóriába esik. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, de ha a kutyadoki is mond ilyet, majd megpróbáljuk :) 

Most, hogy a szobámban minden minimum fél méter magasba fel lett pakolva (új könyvespolcot is fel kellett szerelni), megnyugodtam, hogy nem éri baleset már az első nálunk töltött napon. A szobámban viszont olyan rend van, hogy anya majdnem eltévedt, mikor be akarta hozni a vasalt ruháimat.

Azt hiszem, megyek is pihenni, holnap kezdődik a fárasztó, de csodás élet :)

Nagyon várlak, kiskutyám! <3 :)