Popóprobléma

(Aki undinak találja, ugorjon az első kép alatti szöveghez a kaki- és hányásmentes részért :)

A kezdetek óta fennáll a következő probléma, de most döntöttem úgy, hogy ez azért így nem állapot, segítséget kérek. Mi is a gond? Vütyike csodaszép, dús bundája kakifelfogó rendszerként is működik. Nagyon részletezni azért talán nem fogom, de lassan naponta végződik az egyik séta popsimosással, amit ugyan megtanultam egyedül is véghezvinni, mégsem szeretném még tizen-x évig minden nap ezt csinálni :D Pesten láttam egy nénit sétáltatni a kutyáját, aki 3-4 centis körben kopaszra borotválta a fenekét. Mármint a kutyáét persze... Ezt azért szeretném elkerülni, mert szörnyen nézett ki szerencsétlen eb és gondolom, a borotválás se lehetett a kedvence. Ha valamivel rövidebbre nyírom, az megoldás lehet? Vagy ki kellene fésülni rendesen? Aki tapasztalt már ilyet, nagyon hálás lennék a segítségét :)

Az utóbbi időben szerettem Vütyikét feldobálni a levegőbe, mint a gyerkőcöket szokás (tekintve, hogy unokatesómat lassan nem bírom felemelni se, nemhogy dobálni), viszont valószínűleg attól jött rá kétszer is a hányás, úgyhogy nem ajánlom senkinek :D

Azt még talán nem is említettem, hogy olyannyira nagylány lett, hogy már bizony pórázon sétál! Vicces, hogy még az XS-es hám legkisebb mérete is lötyög rajta, de szerencsére már megszokta annyira, hogy nem akarja lerágni magáról, vagy kibújni belőle :) Magáért a sétálásért viszont nem igazán rajong. Szívesen lejön a levegőre, ugrál, szaladgál, morog a kiskertben, de ha messzebbre kellene menni, az legtöbbször már nem tetszik neki. Apa szerint úgy kell húzni, mint egy szánkót, meg se akar mozdulni :D Jutalomfalatokkal majd rászoktatjuk szépen :)

Egyébként is igazi kis ölebként viselkedik. Kézben teljesen nyugodtan elvan akár egy órát is. Múltkor az OBI-ba mentünk vásárolni családostul, így jött ő is, végig a kezemben cipeltem, több kollégám is megszeretgette, gyömöszölte, amit ő boldogan tűrt, nem is fészkelődött. A napokban pedig pizzázni mentünk szintén teljes családdal, akkor meg az ölemben feküdt, ücsörgött végig. Ráadásul kifejezetten büszke voltam rá, mert nem akart belemászni vagy nyalni a tányéromba. Persze az időnként "véletlenül" a szájába pottyanó tonhaldarabokra nem mondott nemet.

Ahogy a képen is látszik, nem csak tonhalat eszik szívesen, hanem chipset, epret, karalábét, a nagy kedvence pedig a sajt. Egyik éjjel, mikor ő már javában aludt, én meg még kockultam, behoztam magamnak két szelet füstölt sajtot, mire ő legmélyebb álmából felriadva tepert hozzám. Jó anyukaként persze megosztottam vele, majd szaladtunk le pisilni (ha nagyon boldog vagy izgatott, mindig becsurgat :)

A képen talán nem látszik tökéletesen, de húgom névnapi epres tortájával sikerült leennem a kutyát, ami nem igazán zavarta, sőt, mivel utána megkapta azt az epret, kifejezetten örült is neki :)

Gréti valószínűleg allergiás valamilyen porra, így az ágyban lévő plüssállatai lekerültek a szobája földjére, melynek hatására Vütyesz naponta bejár a szobába és kiválaszt (jobb esetben) 1-2 játékot, amit kicipel, kicsit talán küzd velük, majd kikötnek a kincses-alvóhelyén. Mosás előtt, mikor a földön vannak kupacokban a ruhák, vagy belefekszik a közepébe, vagy ahogy a képen is látszik, meglóg egy fél pár zoknival. Jó egy hete pedig a már az alvókájában lévő zokni mellé kiválasztotta a ruhakupacból a zokni másik felét is, csak néztünk, hogy micsoda rejtett tehetsége van (az ágybapisilésről meg nem tud leszokni?)

Végül egy szagolgatós kép, mert annyira csudijó babaillata van :)

Vütyesz, a vérengző harci eb

Sajnos nálam elkezdődött a félév végi hajtás, folyamatosan zh-t írok és hamarosan vizsgázok, így nem sok időm jut a blogra :/ Ma viszont mesélek pár új dolgot :)

Legutóbbi bejegyzésem napja volt az első olyan nap (és eddig az utolsó is), mikor Vütyesz egyáltalán nem pisilt a lakásban. Ez a csoda nem tartott két napig...Sőt, még két óráig sem, ugyanis mikor hajnal kettőkor csörgött az óra, hogy letelt a 4 pisilés nélküli óra, nyomás le, míg felültem és belebújtam a papucsomba, az ágyikómban már csodásan csillogott a holdfényben a Vüty-pisi :D Azóta olyan sebességgel robbanok ki az ágyból, még magamat is megijesztem :D A lépcsőn lefelé viszont úgy imbolygok, mindig attól félek, hogy vagy a falnak megyek neki, vagy csak szimplán lezúgok...

Mint kiderült, máris elkövettem egy nagy hibát, amit remélem senki nem jegyzett meg, ezúton is köszönöm Kardos Zsuzsinak, hogy időben figyelmeztetett :) Úgy voltam vele, hogy mivel még baba és jönnek a fogai, hagy rágcsálja időnként a kezemet, lábamat, úgyse fáj. Pár perce jöttünk fel a "pisilésből" melynek során a nadrágot félig leszakította rólam, valamint a kezemen lévő sebbe úgy belekapott, hogy még mindig sajog...

Fontos szabály: ne hagyd, hogy a kutya téged, vagy a ruháidat rágja, mert később minden idegent így fog "üdvözölni"!

Az utóbbi napokban többször is úgy behergelte magát játék közben, hogy kellemetlenül éleseket harapott. Ugyan a "szakkönyv" szerint büntetni nem ajánlatos, ilyenkor a nyakánál lévő bőrnél fogva fel kell emelni, az anyukája is így hordozta, vagy tette helyre, mikor rosszalkodott. Délután be is ugrottunk a kisállat-kereskedésbe és vettem neki egy két oldalán erősen összetekert kötéllel körbevett teniszlabdát:

Eleinte tartózkodó volt, majd mikor megtetszett neki, akkor sem velünk akarta húzogatni, hanem a labdából szedte ki a szőrszálakat. Aztán csodálkozik, ha hajszálra vagy egyéb madzagra van felfűzve a kakija és nekem kell nedves törlőkendővel kikapargatni...

Délután gondoltam, ideje lenne elkezdeni hozzászoktatni a hámhoz, reméljük, lassan levihetjük valóban sétálni. Feladtam rá, az első dolga az volt, hogy az egyik lábával kibújt belőle, az elejét pedig bevette a szájába és elkezdte rágni. Mikor ki akartam húzni, elrohant előlem, fel-alá szaladgált a lakásban. Úgy tűnik, nagyot vettünk, úgyhogy vagy megvárom, míg nő még egy kicsit, vagy holnap ismét a kisállat-boltba megyek :)

Igazi kölyökkutyához méltón eső után rögtön a sáros földet kezdte el kapargatni, így olyan szép fekete kutyus lett belőle, mint egy labrador. A lábtörlést még nem igazán tűri, ráadásul a játék heve akkor még jócskán benne volt, így nem sokra mentem a vizes ronggyal. De nagy nehezen lenyugodott, most meg már itt alszik, a két lábfejem közt :)

Lassan viszont ébredezik és biztos, hogy a szemem is kikaparja, ha nem adok neki enni, mert előbb már a nyers karalábét(!) imádkozta ki a kezemből és meg is ette. Igen nagy a baj :D

Hamarosan újra jelentkezem :)

-1. nap

Holnap érkezik Lola (vagy Lizzy vagy Gina vagy majd kialakul :D). A mai napunk abból állt, hogy fel-alá rohangáltunk kisállat kereskedésekben kaja, nyakörv, hám, kistál, alvóhely és kefe után. Többnyire sikerült is mindent beszerezni:

Egy plüss kiskacsát találtam neki, a család, akitől elhozzuk, azt a javaslatot adta, hogy tegyünk be mellé egy plüssállatot, akkor nem érzi magát egyedül. Ha csak ezen múlik, odabújok én hozzá :)

Szombaton mentünk el Mezőtúrra megnézni a kis kutyacsaládot. Nagyon helyes szülei vannak a leendő családi kedvenckénknek. Apukája hősként védelmezi Ginát, az anyukát. Amint elhangzott a neve, apuci már ugatott  is határozottan, jelezve, hogy Gina az övé, bizony. A két kis kölyök ugrált a szülők körül, egyikük a nagy izgalomban be is pisilt, majd megnyugtatásként ment anyucihoz szopizni :)

Megtudtuk róluk, hogy a kutyakozmetikát imádják, a rendszeres fésülgetést pedig el is várják. Apa kétségbeesett arcán láttam, mennyire örül, hogy még egy családtag kozmetikusköltségeit fizetheti :D

A tappancsából rendszeresen ki kell vágni a szőrt, mert ha benő, viszkethet és fájhat neki (erről mondjuk még nem hallottam, majd holnap kikérem a doki véleményét is). Amin viszont végképp nem tudok napirendre térni az az, hogy a füléből ki kell húzogatni a szőrt. Nem a beleragadt, de már elhullajtott szőrt kell kiszedni, hanem szemöldök csipesszel kihúzni a bent lévő szőrszálakat. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az abszolút nem a kellemes kategóriába esik. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, de ha a kutyadoki is mond ilyet, majd megpróbáljuk :) 

Most, hogy a szobámban minden minimum fél méter magasba fel lett pakolva (új könyvespolcot is fel kellett szerelni), megnyugodtam, hogy nem éri baleset már az első nálunk töltött napon. A szobámban viszont olyan rend van, hogy anya majdnem eltévedt, mikor be akarta hozni a vasalt ruháimat.

Azt hiszem, megyek is pihenni, holnap kezdődik a fárasztó, de csodás élet :)

Nagyon várlak, kiskutyám! <3 :)