Sajnos nálam elkezdődött a félév végi hajtás, folyamatosan zh-t írok és hamarosan vizsgázok, így nem sok időm jut a blogra :/ Ma viszont mesélek pár új dolgot :)
Legutóbbi bejegyzésem napja volt az első olyan nap (és eddig az utolsó is), mikor Vütyesz egyáltalán nem pisilt a lakásban. Ez a csoda nem tartott két napig...Sőt, még két óráig sem, ugyanis mikor hajnal kettőkor csörgött az óra, hogy letelt a 4 pisilés nélküli óra, nyomás le, míg felültem és belebújtam a papucsomba, az ágyikómban már csodásan csillogott a holdfényben a Vüty-pisi :D Azóta olyan sebességgel robbanok ki az ágyból, még magamat is megijesztem :D A lépcsőn lefelé viszont úgy imbolygok, mindig attól félek, hogy vagy a falnak megyek neki, vagy csak szimplán lezúgok...
Mint kiderült, máris elkövettem egy nagy hibát, amit remélem senki nem jegyzett meg, ezúton is köszönöm Kardos Zsuzsinak, hogy időben figyelmeztetett :) Úgy voltam vele, hogy mivel még baba és jönnek a fogai, hagy rágcsálja időnként a kezemet, lábamat, úgyse fáj. Pár perce jöttünk fel a "pisilésből" melynek során a nadrágot félig leszakította rólam, valamint a kezemen lévő sebbe úgy belekapott, hogy még mindig sajog...
Fontos szabály: ne hagyd, hogy a kutya téged, vagy a ruháidat rágja, mert később minden idegent így fog "üdvözölni"!
Az utóbbi napokban többször is úgy behergelte magát játék közben, hogy kellemetlenül éleseket harapott. Ugyan a "szakkönyv" szerint büntetni nem ajánlatos, ilyenkor a nyakánál lévő bőrnél fogva fel kell emelni, az anyukája is így hordozta, vagy tette helyre, mikor rosszalkodott. Délután be is ugrottunk a kisállat-kereskedésbe és vettem neki egy két oldalán erősen összetekert kötéllel körbevett teniszlabdát:
Eleinte tartózkodó volt, majd mikor megtetszett neki, akkor sem velünk akarta húzogatni, hanem a labdából szedte ki a szőrszálakat. Aztán csodálkozik, ha hajszálra vagy egyéb madzagra van felfűzve a kakija és nekem kell nedves törlőkendővel kikapargatni...
Délután gondoltam, ideje lenne elkezdeni hozzászoktatni a hámhoz, reméljük, lassan levihetjük valóban sétálni. Feladtam rá, az első dolga az volt, hogy az egyik lábával kibújt belőle, az elejét pedig bevette a szájába és elkezdte rágni. Mikor ki akartam húzni, elrohant előlem, fel-alá szaladgált a lakásban. Úgy tűnik, nagyot vettünk, úgyhogy vagy megvárom, míg nő még egy kicsit, vagy holnap ismét a kisállat-boltba megyek :)
Igazi kölyökkutyához méltón eső után rögtön a sáros földet kezdte el kapargatni, így olyan szép fekete kutyus lett belőle, mint egy labrador. A lábtörlést még nem igazán tűri, ráadásul a játék heve akkor még jócskán benne volt, így nem sokra mentem a vizes ronggyal. De nagy nehezen lenyugodott, most meg már itt alszik, a két lábfejem közt :)
Lassan viszont ébredezik és biztos, hogy a szemem is kikaparja, ha nem adok neki enni, mert előbb már a nyers karalábét(!) imádkozta ki a kezemből és meg is ette. Igen nagy a baj :D
Hamarosan újra jelentkezem :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése