Birkanyírás és hypozás

Utóbbi írásaimban ígértem, hogy Vütyike fodrászolásának következményéről lesznek képek. Szegényen nagyon elburjánzott már a szőr, többen nézték pulinak, így igencsak időszerűvé vált a nyírás. Viszont az ügyes és valóban hozzáértő kutyakozmetikusok - legjobb információim szerint - egy rakás pénzt elkérnek, így magamra vállaltam a fodrásznéni szerepét, és boldogan jelentem, nem rontottam el nagyon :)

Nem, ez nem az utána fotó, nem ilyenre nyírtam. Ilyen volt! Igen szépen látszik, hogy nem kicsit torzonborz...

Ráadásul igencsak be is szürkült szegény, reméltük ez nem nem belülről jön és nem ténylegesen a szőre lett szürkébb, így pár napra rá jött a fürdetés is :)

Na de ne ugorjunk előre, íme még egy előtte kép:

Nem is csodálkozom, hogy pulinak nézték. Akár még kistermetű komondor is lehetett volna... Közvetlenül a "művelet" után nem készült róla kép, de szerintem azért látszik a különbség a két kép között:

Amióta húgom megkapta a babzsákfoteljét (szeptember elején), Vütyike egyik kedvenc helyévé vált. Messziről nekiszalad és beugrik a közepébe, majd édesen elszenderedik :)

Mint említettem, nem is olyan rég meg is lett fürdetve, hogy újra kifehérítsük. A fürdetés folyamata hasonló volt az eddigiekhez, nem igazán tetszett neki, de aránylag jól tűrte. Mikor kivettük a kádból, nem kezdtük el rögtön szárítani, hanem letettük egy pillanatra, aminek következtében elkezdte törölgetni magát:

Mi fetrengtünk a nevetéstől, mikor megláttuk. Egy ideig hagytuk, hogy magától törölközzön, majd kezdődött a harc a hajszárítóval (annak a hangját nagyon nem szereti).

A következő posztban megmutatom, mi is kerül Vütyike tányérjába a bundáskenyéren, szőlőn és csokin kívül :)

Nekem a Balaton...a kínzókamra

Augusztus hónapunk úgy eltelt, hogy szinte itthon sem voltunk (voltam). Egyik nyaralásból estünk bele a másikba, ami ugyan jól hangzik, de elég fárasztó volt. Mindent összevetve viszont Vütyikével majdnem két hetet töltöttünk el a Balatonon. Szóljon hát erről ez a bejegyzés! :)

Augusztus 3-án kocsiztunk le először Lellére hatan (apa, papa, anya, Gréti, Vütyő és én) egy megállóval. Vütyesz nagyon jól bírta, keresztbe feküdt rajtunk és aludt végig, az annahegyi mekiben pedig kapott egy kicsit a sajtburgerből, így teljes volt a boldogsága.

Mikor megérkeztünk, szerencsére rögtön feltalálta magát, nem kezdett el idegeskedni, hogy idegen helyen van. Luca kutyának van az a hülye szokása, hogy ha nem otthon van mamánál, fel-alá rohangál, nem találja a helyét és minden kis zajra felugrik. Még akkor is, ha mama és az összes többi családtag vele van. De Vütyike könnyen alkalmazkodott, aminek nagyon örültünk :)

A parton elég sok energiája volt, folyamatosan rohangált, ugrált, harcolni akart, viszont nem csak velünk, hanem az összes többi fürdőzővel is. Az embereknek még mindig jobban örül, mint a többi kutyának. 

Mikor azonban a vízbe vittük volna, mászott fel a fejünk tetejére elég erősen utalva rá, hogy az égvilágon semmi kedve fürdeni. Bár a tikkasztó melegnek köszönhetően minden nap megfürdettük legalább egyszer, amint a vízbe ért, fordult is a part irányába és evezett kifelé. Nagyon ügyesen úszott egyébként az első perctől kezdve :)

 

A fürdetések után szinte mindig elkezdett remegni, ami a 40°C-os levegő- és 28°C-os vízhőmérséklet mellett nem igazán volt megalapozott, de mi betudtuk a sokkhatásnak, így nem is tartózkodtunk bent vele sokáig a vízben. A partról figyelte a családot vagy éppen a kisgyerekek kakis zsebkendőit szedte össze a bokorból, amit utána negyed órás kergetőzés árán lehetett csak kirázni a szájából.

Az alábbi kép alapján nem csodálkozom, hogy egyik este a városban ez a mondat szállt el a fülem mellett: "Odanézz, de aranyos törpepuli!"

Mint említettem, a kutyákkal szemben még mindig vannak kicsit fenntartásai, de az ottani szomszéd dalmatafiúval igen jó barátságot kötött, nem egyszer sírt, hogy át akar menni hozzá játszani. Majd egyszer fogta magát és átbújt a kerítés alatt, már csak azt láttuk, hogy a szomszédból vigyorog. Nagy nehezen, egy falat sajttal sikerült visszaimádkozni, de nagy szívfájdalom volt ez neki. Apa meg is jegyezte, hogy elhoztuk nyaralni a gyereket, erre összeszedett egy nagydarab, tetovált fickót.

Összességében szuper kis nyaralás volt, az esti, városi séták során sokan megcsodálták (ugyan akkor még valóban bozontos törpepulinak nézett ki), többen meg is simogatták, amit ő rettentő mód élvezett. A "kötelező" fürdést leszámítva igencsak boldognak tűnt végig :)

Gyors összefoglaló az elmúlt két hétről

Palacsinta kész, Vütyesz alszik, vizsgáim letudva, most már van időm irkálni :)

Rengeteg minden történt velünk, mióta legutóbb "tollat ragadtam", így nem fogok mindent tökéletes részletességgel leírni, de a főbb momentumokat mindenképp igyekszem.

Az első fürdetés

Május 17-én nagy eső volt errefelé, de tekintve, hogy hólyagja Vütyinek is van, nem is túl nagy, bizony többször le kellett vinni a nap folyamán. Mikor kis időre elállt, úgy döntöttünk, kimegyünk a telekre, hagy futkározza ki magát. Aztán ismét ránk szakadt az ég, de már egyébként is tiszta sár volt minden, így hazahoztunk egy csapzott kiskutyát:

Szerencsére nem igazán tetszett neki a helyzet, így reméljük, ha lehetősége engedi, nem piszkolja össze magát nagyon :)

Sajnos a képen nem látszik tökéletesen, de mivel töpszli lábai vannak, a hasa is tiszta kosz volt, a lábát megfogva pedig nem tudtam eldönteni, hogy sárcsimbókot vagy a mancsát tapintom.

Elérkezettnek láttuk tehát az első fürdetést. Pár nappal előtte beszereztem a kutyababasampont, így gyorsan felhígítottuk, beterítettünk egy törölközőt a kádba (ha megcsúszna a lába a kádban, biztos félne és még kevésbé kedvelné meg), én bemásztam mellé és kéz-meleg vízzel elkezdtük mosdatni.

Minket is meglepett, de a teste tényleg akkora, mint egy kisegéré :)

Über cuki volt, remegett mint a nyárfalevél, én egyik kézzel toltam a szájába a jutalomfalatot és daráltam neki, hogy "jaaaaj, de ügyes, nagyon szuper, ugye milyen kellemes?", anya szintén fogta egy kézzel, a másikkal mosdattuk. A talpáról nem sikerült teljesen levakarni a centi-vastag sarat, de így is Hófehérke lett.

Gyorsan kikaptam a kádból és bebugyoláltam egy száraz törcsibe, kicsit megtörölgettem, majd kisebb kínok árán sikerült nagyjából megszárítanunk. Rögtön utána el is aludt az ölemben, anya betakargatott mindkettőnket és együtt szundiztunk :)

Az első kullancs

20-án húgom névnapi köszöntése közben tapintottam ki az aljas élősködőt a bal mellső lába testéhez csatlakozásánál (biztos van rá valami spécibb kifejezés is, de bioszból sose voltam jó :D). Kétségbeesetten eldobtunk minden ajándékot és rávetettük magunkat négyen szegény Picurkára. Az egyik helyen azt olvastuk, hogy forgatni kell a kullancsot, míg könnyen ki nem tudjuk húzni, a másik helyen, hogy egy határozott, de gyengéd mozdulattal kell eltávolítani. A kullancskiszedő kanál szerint miután benyúltunk a kullancs alá, jobbra-balra forgatva egyszer csak majd beleesik a kanálba az állat. Megpróbáltuk, persze nem történt semmi. Majd szemöldökcsipesszel próbáltuk meg, ekkor már négyen fogtuk le egy-egy kézzel, a maradék kezeinkkel pedig anya összehúzta a bőrt, húgom zseblámpát tartott, én a szokásos jutalomfalat adagolást végeztem a dedós becézgető és dicsérgető szavak társaságában, apa pedig küzdött a csipesszel és a kullanccsal. Mondanom sem kell, sikerült beleszakítanunk a nagy rákészülésben... Halálosan kétségbe voltam esve, hogy most akkor beleürítettük az állat testnedvét Vütyeszbe, tuti elkap valami kórt, nem lesz étvágya stb. A doki másnap meg se nézte a helyét, csak annyit mondott, hogy nem baj, majd kiesik... Egyébként szerinte legalább 720 fokot el kell fordítani, majd kihúzni.

Barátkozás Lucával

Az én kis hősöm most már méteres körzetébe mer menni a házméretű vizslának, ma már az orrukat összeérintve is szaglászták egymást, de azt a pillanatot persze nem sikerült lekapnom. Mérethasonlóságból adódóan a macskával jobban szimpatizált, de tőle próbáltam elhúzni, mert az a szenilis, lökött vörös totál kiszámíthatatlan. De íme egy kép, ahogy Vütyesz kerülgeti Lucát :)

Mamánál a kutyáknak kitüntetett szerepe van; az övék a fotel, ha ember le akar ülni, lehetőségére áll egy puff vagy az ágy :D

Ágyba már több mint egy hete nem pisilt, amitől felhőtlenül boldog vagyok, de gyorsan le is kopogom. :D Legújabban reggelenként az a szokása, hogy felmászik a fejemhez, ráfekszik a kezemre, odanyomja a hátát a mellkasomhoz és simogatásra nyújtja a hasát. Mázli, hogy nem őrült ugrálásra szokott rá, mert ahhoz tuti nem lenne energiám kora reggel :D

Na, a szövegelésből ennyi elég is lesz, még néhány képet válogattam, csodáljátok a tündérkémet :)

Akrobata mutatvány a lábamon :)

Szundi az ölemben :)

Bugyihúzás Grétivel :D

Gréti finnországi útja után Vütyi úgy döntött, ő is utazni szeretne :)

Sikerült beillesztenem a Tetszik gombot a posztok mögé, ki lehet próbálni, működik-e :P