Birkanyírás és hypozás

Utóbbi írásaimban ígértem, hogy Vütyike fodrászolásának következményéről lesznek képek. Szegényen nagyon elburjánzott már a szőr, többen nézték pulinak, így igencsak időszerűvé vált a nyírás. Viszont az ügyes és valóban hozzáértő kutyakozmetikusok - legjobb információim szerint - egy rakás pénzt elkérnek, így magamra vállaltam a fodrásznéni szerepét, és boldogan jelentem, nem rontottam el nagyon :)

Nem, ez nem az utána fotó, nem ilyenre nyírtam. Ilyen volt! Igen szépen látszik, hogy nem kicsit torzonborz...

Ráadásul igencsak be is szürkült szegény, reméltük ez nem nem belülről jön és nem ténylegesen a szőre lett szürkébb, így pár napra rá jött a fürdetés is :)

Na de ne ugorjunk előre, íme még egy előtte kép:

Nem is csodálkozom, hogy pulinak nézték. Akár még kistermetű komondor is lehetett volna... Közvetlenül a "művelet" után nem készült róla kép, de szerintem azért látszik a különbség a két kép között:

Amióta húgom megkapta a babzsákfoteljét (szeptember elején), Vütyike egyik kedvenc helyévé vált. Messziről nekiszalad és beugrik a közepébe, majd édesen elszenderedik :)

Mint említettem, nem is olyan rég meg is lett fürdetve, hogy újra kifehérítsük. A fürdetés folyamata hasonló volt az eddigiekhez, nem igazán tetszett neki, de aránylag jól tűrte. Mikor kivettük a kádból, nem kezdtük el rögtön szárítani, hanem letettük egy pillanatra, aminek következtében elkezdte törölgetni magát:

Mi fetrengtünk a nevetéstől, mikor megláttuk. Egy ideig hagytuk, hogy magától törölközzön, majd kezdődött a harc a hajszárítóval (annak a hangját nagyon nem szereti).

A következő posztban megmutatom, mi is kerül Vütyike tányérjába a bundáskenyéren, szőlőn és csokin kívül :)

-De aranyos cica! -Az egy kutya...

A tegnapi napot szinte teljesen egymás nélkül töltöttük, hiányzott a kislányom :P Igaz, hogy a család többi része itthon volt vele, sőt ki is mentek a kertbe, így nem érezte magát egyedül, de mint kiderült, hiányoztam neki :) Napközben többször is idejött az ágyamhoz és felkérte magát, hogy itt alhasson. Most is épp elszundított a takarómba fúrva magát. Ráterítettem ugyan az ágyra egy másik zöld takarót, hogy na, majd az lesz az ő területe (mellesleg több mint az ágy felét elfoglalja), de ő persze az én takarómban alszik.

Éjfél előtt értem haza, ő már félig aludt, de azért közelebb kúszott, mikor lefeküdtem. Hajnai fél 5-kor keltem a sírására. napok óta rettentő keveset aludtam, így valószínűleg nem az első nyiszogásra nyitottam ki a szemem, mert akkor már volt egy szép foltocska az ágyon a lábamnál. Bepisilt. Aztán persze bele is lépett és még végighordta a fél ágyon, hogy véletlenül se legyen könnyű dolgom. Míg kisikáltam, rohangált kicsit, de mihelyst végeztem, durmolt ő is tovább. Mától ágyvédővel és vastagabb lepedővel alszunk (ettől függetlenül nagyon remélem, hogy többször nem ismétlődik meg :D).

Fontos szabály: ha kialvatlan és túl fáradt vagy ahhoz, hogy az első sírásra felkelj, vagy bízd másra éjszaka, vagy pár óra alvás utánra állítsd be az ébresztőt és vidd le pisilni a kölyökkutyát :)

Mivel a száraztáppal abszolút semmi eredményt nem sikerült azóta se elérnünk, a konzerv pedig igencsak fogyóban van, mama javaslatát megfogadva pároltunk neki pár kis szelet mellehusit és főztünk egy kevés rizst (nagyjából 2/3-1/3 arányban adtuk neki, a rizs azért kell, hogy megfogja kicsit a hasát). Kitettem elé egy - az eddigi étkezései alapján - igen nagy adagot, fél perc sem kellett, és tökéletesen eltűnt. Még azt sem vette észre, hogy porrá törve (ugyanis eddig egészben nem ette meg) benne volt egy negyed vitamintabletta. Miután még vagy öt percig nyalogatta a tányért, csak adtam neki még egy kicsit, abba a napi adaghoz szükséges másik negyed tablettát is beletörtem, szintén pillanatok alatt elfogyott. Felnézett rám, mikor elvettem előle a tányért és ez a kifejezés volt leolvasható az arcáról:

- Komolyan képes vagy ennyivel kiszúrni a szemem?

De végül csak beletörődött, hogy annyit evett, mint egy bébiröfi és elment szunyókálni.

Fontos szabály: ha a (legtöbb) kutyán múlna, addig néz rád, míg elefántnyi kaját elé nem pakolsz, de jól gondold meg, megéri-e felhizlalni!

Napközben többnyire a földön aludt, az én szobám nyáron a legmelegebb, szóval szerintem jól esett neki a "hűvös" föld. Persze nem teljes testével a földön feküdt, keresett magának kispárnát:

Ébredés után rohantunk le pisilni, az épp hazafelé vagy elfelé tartó szomszédok egytől-egyig odavoltak érte. Két kissrác rohangált a ház körül, az egyik a kapun benézve megjegyezte, hogy milyen aranyos kiscica, mire a másik közölte vele, hogy kutya. Ők még nem tudják, hogy jegesmedve lesz belőle :P

-1. nap

Holnap érkezik Lola (vagy Lizzy vagy Gina vagy majd kialakul :D). A mai napunk abból állt, hogy fel-alá rohangáltunk kisállat kereskedésekben kaja, nyakörv, hám, kistál, alvóhely és kefe után. Többnyire sikerült is mindent beszerezni:

Egy plüss kiskacsát találtam neki, a család, akitől elhozzuk, azt a javaslatot adta, hogy tegyünk be mellé egy plüssállatot, akkor nem érzi magát egyedül. Ha csak ezen múlik, odabújok én hozzá :)

Szombaton mentünk el Mezőtúrra megnézni a kis kutyacsaládot. Nagyon helyes szülei vannak a leendő családi kedvenckénknek. Apukája hősként védelmezi Ginát, az anyukát. Amint elhangzott a neve, apuci már ugatott  is határozottan, jelezve, hogy Gina az övé, bizony. A két kis kölyök ugrált a szülők körül, egyikük a nagy izgalomban be is pisilt, majd megnyugtatásként ment anyucihoz szopizni :)

Megtudtuk róluk, hogy a kutyakozmetikát imádják, a rendszeres fésülgetést pedig el is várják. Apa kétségbeesett arcán láttam, mennyire örül, hogy még egy családtag kozmetikusköltségeit fizetheti :D

A tappancsából rendszeresen ki kell vágni a szőrt, mert ha benő, viszkethet és fájhat neki (erről mondjuk még nem hallottam, majd holnap kikérem a doki véleményét is). Amin viszont végképp nem tudok napirendre térni az az, hogy a füléből ki kell húzogatni a szőrt. Nem a beleragadt, de már elhullajtott szőrt kell kiszedni, hanem szemöldök csipesszel kihúzni a bent lévő szőrszálakat. Tapasztalatból tudhatjuk, hogy az abszolút nem a kellemes kategóriába esik. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, de ha a kutyadoki is mond ilyet, majd megpróbáljuk :) 

Most, hogy a szobámban minden minimum fél méter magasba fel lett pakolva (új könyvespolcot is fel kellett szerelni), megnyugodtam, hogy nem éri baleset már az első nálunk töltött napon. A szobámban viszont olyan rend van, hogy anya majdnem eltévedt, mikor be akarta hozni a vasalt ruháimat.

Azt hiszem, megyek is pihenni, holnap kezdődik a fárasztó, de csodás élet :)

Nagyon várlak, kiskutyám! <3 :)