Magyarázat

Többen kérdeztétek, miért nem írtam mostanában. A válasz nemrég fogalmazódott meg bennem. 

Igaziból azért írom csak le, mert így visszagondolva kicsit komikusnak tűnik, de valahogy mégis olyan emberi és talán még tanulhattok belőle ti is :)

Nyáron sajnos viszonylag sokat voltam távol, majdnem háromszor egy egész hetet töltöttem táboroztatással. És ez megsínylette a kapcsolatunkat. Előtte én vittem le pisilni az éjszaka közepén, én töröltem fel a hányását, mostam a fenekét stb. Aztán mikor hazajöttem, azt vettem észre, hogy - teljesen jogosan - megsértődve minden este a szüleim ágyába vonul be aludni. Volt egy időszak, mikor átcipeltem magamhoz és kilincsre csuktam az ajtót, hogy vissza ne tudjon menni, majd mikor folyamatosan az ajtónál sírt, rájöttem, hogy ez így nem megoldás. Hagytam, hagy menjen át, ha akar. Erre következő nap persze bejött hozzám aludni. Mindig ez van...Ha az ember elhatározza magát végre, minden a feje tetejére áll :)

De ez csak egyszeri alkalom volt, eltelt az ősz, megkezdődött a tél és én továbbra is egyedül aludtam (ezúton is köszönet drága húgomnak, hogy időnként bepréselte magát az ágyamba mellém, nehogy egyedül érezzem magam). Viszont a még fájóbb pont az volt, hogy mikor hazaértem ugyan örült nekem, de ha anya érkezett meg, még nagyobb volt a boldogság. Szörnyű érzés volt, hogy nekem hiába ő a mindenem, én már nem kellek annyira, mint ezelőtt. Azt hiszem, a szülők valami hasonlót élhetnek át, mikor a csemetéjük kirepül a családi fészekből. Senkinek nem kívánom. De valamelyest örülök, hogy ezt átéltem és megtapasztaltam, legalább ha majd a gyerekeim nőnek fel, jobban fogom viselni (vagy nem :)

Szóval összesítve távolmaradásom oka haragom és saját hülyeségem volt. Azóta aludtunk már párszor együtt újra, de többnyire azért szüleim ágyában szokott éjszaka szundizni. Talán ha én is elmennék aludni 9-kor, mint anya, visszaszokna. De ez számomra lehetetlen...

Napközben ha itthon vagyok, sétálunk és játszunk nagyokat, kezd újra szorosodni a kapocs köztünk - legalábbis reménykedem. Továbbra is ő a szemem fénye és a mindenem, ezt biztos vagyok benne, hogy ő is érzi :)

Pisi-gallér, törött injekciós tű és a veszélyes kanapé

Végrevégre, ismét van egy kis időm mesélni Vüty-Müty (szegény tuti személyiség zavaros lesz...először Lola, aztán Picur, én Vütyinek vagy Vüty-Mütynek hívom, Grétitől meg ma Bendegúzt vagy mit hallottam...őt már az sem érdekli, hogy lány :D) életéről.

Legutóbbi írásomban meséltem, hogy megkaptam a méltó büntetést, amiért egész napra "elhagytam". Következő éjjel gondolta, tudatosítja bennem, mennyire is rosszul esett ez neki, ugyanis arra keltem fél 5-kor, hogy ismét pisiszag terjeng a szobámban. Felpattantam, keresem a lábamnál (ó, én optimista!), de ekkor már éreztem a melegséget a vállamon. Igen, nyakonpisilt. Hát, biztos megérdemeltem, amiért nem keltettem fel az éjszaka közepén és vittem le. Azóta hajnalban ébresztőre kelünk mindketten, szaladunk le pisilni, így akár reggel 8-ig is képes aludni :D

Hétfőn megvolt a második dokilátogatásunk, egyben az első szuri is. Eleinte nagyon beszari volt, majdnem letáncolt az asztalról, a szuri közben pedig hármunknak kellett lefogni, mert úgy ficánkolt, hogy majdnem eltörte a tűt. Vicces volt, hogy egy ilyen törpekutyát három ember tud csak lefogni. Ám az ereje egyre nagyobb, s ezt harapás formájában szívesen mutogatja is. No persze nem a marhabőr cipőcskét, a plüss kacsát, a beáldozott pizsinadrágomat vagy a száraztápot rágcsálja, hanem a kezünket és a lábunkat. Ha túl közel megyünk, vagy lefekszünk mellé, az orrunk és állunk is kaphat egy-egy marást. Az eddig alig használt bébifogai jó erőben vannak, élesek és vékonyak. Szoktam ám nyikkanni rendesen :D

Sajnos képet csinálni róla nem egyszerű, mert igencsak elkezdett virgonckodni mostanában és mindig bemozdul :) Alszik 2-3 órát, felkel, pisil, olyan 20-25 percig le se lehet állítani, majd ismét bedől az ágyba :) Ezt a videót a délutáni alvás után csináltam róla, édesen bukdácsol a fűcsomókban :)

Tegnap, hogy fent voltam Pesten, anyával maradt a nap nagy részében, s mikor hazaértem, mesélte, hogy a nap folyamán kétszer is "beszorult" a kanapé alá. Ez így persze nem igaz, ugyanis a kanapé alatt legalább 25-30 centi hely van, csak a huzat lelóg a földig és nem gondolta, hogy ki tud jönni. Bement, elaludt, aztán mikor felébredt, elkezdett sírdogálni, anyának meg kellett egy kis idő, mire rájött, honnan is jön ez a fájdalmas nyöszörgés. Aztán persze bemászott még egyszer, s szintén nem találta a kiutat :D

Az étkezés még mindig nem teljesen úgy alakul, ahogy a doki elvárná; a tegnapi vacsijába ugyan tettem egy kis szárazat is, gyönyörűen körbenyalta, majd meghagyta. ma vacsira pedig egy kifejezetten nagy adag főtt husit sikerült összevágnom, gondoltam is, hogy két részletben eszi meg, de úgy lecsúszott pár perc alatt, hogy csak néztem. Aztán a nagy falástól elkezdett csuklani, amitől viszont megijedt :D

Annak ellenére, hogy napok óta alig alszom, a kezem miszlikbe van rágva és az ágyamból folyton pisit sikálok, csodás együtt élni egy ilyen csöppséggel. Kellő megfontolás és felkészülés után mindenkinek tiszta szívből ajánlom! :)

-De aranyos cica! -Az egy kutya...

A tegnapi napot szinte teljesen egymás nélkül töltöttük, hiányzott a kislányom :P Igaz, hogy a család többi része itthon volt vele, sőt ki is mentek a kertbe, így nem érezte magát egyedül, de mint kiderült, hiányoztam neki :) Napközben többször is idejött az ágyamhoz és felkérte magát, hogy itt alhasson. Most is épp elszundított a takarómba fúrva magát. Ráterítettem ugyan az ágyra egy másik zöld takarót, hogy na, majd az lesz az ő területe (mellesleg több mint az ágy felét elfoglalja), de ő persze az én takarómban alszik.

Éjfél előtt értem haza, ő már félig aludt, de azért közelebb kúszott, mikor lefeküdtem. Hajnai fél 5-kor keltem a sírására. napok óta rettentő keveset aludtam, így valószínűleg nem az első nyiszogásra nyitottam ki a szemem, mert akkor már volt egy szép foltocska az ágyon a lábamnál. Bepisilt. Aztán persze bele is lépett és még végighordta a fél ágyon, hogy véletlenül se legyen könnyű dolgom. Míg kisikáltam, rohangált kicsit, de mihelyst végeztem, durmolt ő is tovább. Mától ágyvédővel és vastagabb lepedővel alszunk (ettől függetlenül nagyon remélem, hogy többször nem ismétlődik meg :D).

Fontos szabály: ha kialvatlan és túl fáradt vagy ahhoz, hogy az első sírásra felkelj, vagy bízd másra éjszaka, vagy pár óra alvás utánra állítsd be az ébresztőt és vidd le pisilni a kölyökkutyát :)

Mivel a száraztáppal abszolút semmi eredményt nem sikerült azóta se elérnünk, a konzerv pedig igencsak fogyóban van, mama javaslatát megfogadva pároltunk neki pár kis szelet mellehusit és főztünk egy kevés rizst (nagyjából 2/3-1/3 arányban adtuk neki, a rizs azért kell, hogy megfogja kicsit a hasát). Kitettem elé egy - az eddigi étkezései alapján - igen nagy adagot, fél perc sem kellett, és tökéletesen eltűnt. Még azt sem vette észre, hogy porrá törve (ugyanis eddig egészben nem ette meg) benne volt egy negyed vitamintabletta. Miután még vagy öt percig nyalogatta a tányért, csak adtam neki még egy kicsit, abba a napi adaghoz szükséges másik negyed tablettát is beletörtem, szintén pillanatok alatt elfogyott. Felnézett rám, mikor elvettem előle a tányért és ez a kifejezés volt leolvasható az arcáról:

- Komolyan képes vagy ennyivel kiszúrni a szemem?

De végül csak beletörődött, hogy annyit evett, mint egy bébiröfi és elment szunyókálni.

Fontos szabály: ha a (legtöbb) kutyán múlna, addig néz rád, míg elefántnyi kaját elé nem pakolsz, de jól gondold meg, megéri-e felhizlalni!

Napközben többnyire a földön aludt, az én szobám nyáron a legmelegebb, szóval szerintem jól esett neki a "hűvös" föld. Persze nem teljes testével a földön feküdt, keresett magának kispárnát:

Ébredés után rohantunk le pisilni, az épp hazafelé vagy elfelé tartó szomszédok egytől-egyig odavoltak érte. Két kissrác rohangált a ház körül, az egyik a kapun benézve megjegyezte, hogy milyen aranyos kiscica, mire a másik közölte vele, hogy kutya. Ők még nem tudják, hogy jegesmedve lesz belőle :P

Apa, a szabályalkotó szabályszegő

Picur érkezését megelőző hétfőn apa komolyan el akart velünk beszélgetni a kutyavállalásról. Leszögeztük, hogy ő nem egy játék, nem hurcoljunk mindenhova magunkkal, ha pedig aludni akar, békén hagyjuk. 

De a két fő szabály ez lett:

1. nem etetjük az asztalról
2. nem mászhat fel a bútorokra (legfeljebb ölbe lehet venni)

Nos, ebből az lett, hogy első éjszaka felkérte magát az ágyamba, a második éjszakát pedig már végig itt aludta. Én kifejezetten örülök neki, mert csodás babakutya illata van és pihe-puha, valamint ő is nyugodt, hogy emberközelben lehet, hisz nem rég lett elválasztva az anyjától és a testvérkéjétől.

Kinek lenne szíve kiküldeni az ágyból?

Az egyes számú szabályt pedig apa szegte meg a szemem láttára, el se hittem, mikor láttam :D Tegnap ebéd közben szaglászott a lábunk körül a kutyi, majd apa egyszer csak egy szál bolognai mártásos tésztát nyújtott le neki, mondván, hogy "olyan kis esetlennek tűnt".  Ezzel végérvényesen elkezdődött az elkényeztetése :D

Jó hír viszont, hogy már szépen eszik (csak épp egy darab száraz tápot se lehet a kaja közé keverni :D), a pisi-kaki nagy része az udvaron köt ki, valamint ma több mint hat órát végigaludt éjszaka :)

Anyuka lettem!

Nem is akárhogy. Felkészülési idő nélkül, egyik napról a másikra éjszakai sírásra kelek, pisit, kakit takarítok, a kezemből etetek és az ujjamról szopiztatok. 

Tegnap reggel nyolcra megérkezett a tenyésztő, hozta magával Picurt (Lolát, Lizzyt elvetettük, tekintve, hogy úgyis becézgetnénk, akkor meg egyszerűbb, ha egy nevet tanul meg :) Első félős, bújós kép anya kezében:

Hamar felbátorodott, mostanra már kifejezetten jól érzi magát. Mégpedig annyira, hogy a hasamon keresztbe fekve lefogja mindkét kezem, így ezt a mondatot már vagy 10 perce gépelem :D

Napközben anya volt vele ma is meg tegnap is, azóta el sem engedem :) Szerencsére többször is sikerült az udvaron pisilni, amiért jól megdögönyöztem és dicsértem. Adtam volna jutalomfalatkát is, de nem igazán eszik. Vacsi után apa odanyújtotta neki a csirkecsontot, azt bezzeg farkcsóválva nyalogatta percekig. Úgy döntöttünk hát, hogy nem erőltetjük a száraztápot, hanem mama ajánlása szerint kis főtt zúzát és rizst adunk neki holnap, hátha abból elfogy egy körmömnyi mennyiség :) Ő is azzal etette minden kölyökkutyáját és Luca (6 éves magyar vizsla) is kitűnő egészségnek örvend. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne adjunk saját készítésű kaját, mert hányhat tőle a kutya vagy hasmenése lesz. Na, majd meglátjuk.

A nagyobb gond viszont, hogy inni se nagyon akar. Arra már rájöttünk, hogy mindkét probléma gyökere az lehet, hogy eddig csak anyatejet ivott, nem is igen kapott mást. Így belemártom az ujjam a vizestálba, azt leszopogatja, majd egyre közelebb csalogatom, míg végül benne hagyom az ujjam a tálban, így időnként elkezd lefetyelni. Erre azt találtuk ki, hogy majd egy kis főtt húslét kap, hátha megjön a kedve.

Tegnap délután voltunk az állatorvosnál is, említettük neki is, hogy nem igazán táplálkozik, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, reméljük, ez azt jelenti, csak a kezdeti stressz okozza, majdcsak belejön. Ezen okból nem is kapott még oltást sem, ne hozzuk rá totálisan a frászt az első látogatáskor. A doki kitapintott még egy köldöksérvet, amire én kétségbe estem, ő viszont derűsen csak ennyit mondott: "Majd megműtjük, ha kell." Azonban ha minden nap kicsit visszanyomkodjuk, lehet, hogy el tudjuk kerülni a műtétet. Örülnék neki. 

Imád mellkason aludni, a kis fejét vagy a mellem közé fúrja be, vagy a nyakamhoz. A pihepuha szőrszálai simogatnak, egész nap elnézném, ahogy alszik. Éjszaka is örömmel vettem volna, ha nem kelt fel másfél óránként... Alapból éjfél körül feküdtünk le, akkor jöttünk fel egy gyors pisi-próbálkozásból az udvarról. Fél kettőkor már az ágyam mellett sírt, így sétáltunk egy kört a lakásban, pisilt egyet, talán ivott is egy fél kortyot, majd 20 perc után ismét álomba szenderült. Ám fél 4-kor ismét riadóztatott, akkor viszont már nem ment ilyen könnyen a dolog. Játszottunk kicsit, sikerült megitatni, pár falatot is evett a tenyeremből, sőt (erre rettentő büszke vagyok) sikerült az újságpapírra kakilni. Persze nem magától, hanem én pakoltam át villámgyorsan, mikor megláttam, hogy elkezd erőlködni, de azért roppantul megdicsértem. Háromnegyed ötre sikerült újra elaltatni a mellkasomon, majd 5 körül letettem az alvóhelyére, viszont fél 6-kor közölte, hogy reggel van, eddig alhattam. 6-kor amúgy is keltem volna, így ezt a csatát megnyerte, nem feküdtem vissza. Ő viszont nem sokkal az indulásom előtt ismét bedőlt az óriás plüssmacim, a jegesmaci és a játékkacsája közé.

A féreghajtót sikerült nemrég beadni neki, egyik kezemmel megfogtam a felső állkapcsát, másik kezem egyik ujjával pedig kitámasztottam a száját, a mutató és hüvelykujjammal pedig jó mélyre ledugtam a tablettát. Kicsit kínzásnak tűnik, de magától nem enné meg, kaját se nagyon eszik, hogy aközé kavarhatnánk, így meg gyorsan és biztosan lejutott :)

Most pedig azt hiszem, akármilyen aranyosan is alszik, felébresztem, mielőtt én is mennék aludni, mert nem szeretnék fél óra múlva már pisiben tocsogó síró kutyusra ébredni :)