Utóbbi írásaimban ígértem, hogy Vütyike fodrászolásának következményéről lesznek képek. Szegényen nagyon elburjánzott már a szőr, többen nézték pulinak, így igencsak időszerűvé vált a nyírás. Viszont az ügyes és valóban hozzáértő kutyakozmetikusok - legjobb információim szerint - egy rakás pénzt elkérnek, így magamra vállaltam a fodrásznéni szerepét, és boldogan jelentem, nem rontottam el nagyon :)
Nem, ez nem az utána fotó, nem ilyenre nyírtam. Ilyen volt! Igen szépen látszik, hogy nem kicsit torzonborz...
Ráadásul igencsak be is szürkült szegény, reméltük ez nem nem belülről jön és nem ténylegesen a szőre lett szürkébb, így pár napra rá jött a fürdetés is :)
Na de ne ugorjunk előre, íme még egy előtte kép:
Nem is csodálkozom, hogy pulinak nézték. Akár még kistermetű komondor is lehetett volna... Közvetlenül a "művelet" után nem készült róla kép, de szerintem azért látszik a különbség a két kép között:
Amióta húgom megkapta a babzsákfoteljét (szeptember elején), Vütyike egyik kedvenc helyévé vált. Messziről nekiszalad és beugrik a közepébe, majd édesen elszenderedik :)
Mint említettem, nem is olyan rég meg is lett fürdetve, hogy újra kifehérítsük. A fürdetés folyamata hasonló volt az eddigiekhez, nem igazán tetszett neki, de aránylag jól tűrte. Mikor kivettük a kádból, nem kezdtük el rögtön szárítani, hanem letettük egy pillanatra, aminek következtében elkezdte törölgetni magát:
Mi fetrengtünk a nevetéstől, mikor megláttuk. Egy ideig hagytuk, hogy magától törölközzön, majd kezdődött a harc a hajszárítóval (annak a hangját nagyon nem szereti).
A következő posztban megmutatom, mi is kerül Vütyike tányérjába a bundáskenyéren, szőlőn és csokin kívül :)
