Anyuka lettem!

Nem is akárhogy. Felkészülési idő nélkül, egyik napról a másikra éjszakai sírásra kelek, pisit, kakit takarítok, a kezemből etetek és az ujjamról szopiztatok. 

Tegnap reggel nyolcra megérkezett a tenyésztő, hozta magával Picurt (Lolát, Lizzyt elvetettük, tekintve, hogy úgyis becézgetnénk, akkor meg egyszerűbb, ha egy nevet tanul meg :) Első félős, bújós kép anya kezében:

Hamar felbátorodott, mostanra már kifejezetten jól érzi magát. Mégpedig annyira, hogy a hasamon keresztbe fekve lefogja mindkét kezem, így ezt a mondatot már vagy 10 perce gépelem :D

Napközben anya volt vele ma is meg tegnap is, azóta el sem engedem :) Szerencsére többször is sikerült az udvaron pisilni, amiért jól megdögönyöztem és dicsértem. Adtam volna jutalomfalatkát is, de nem igazán eszik. Vacsi után apa odanyújtotta neki a csirkecsontot, azt bezzeg farkcsóválva nyalogatta percekig. Úgy döntöttünk hát, hogy nem erőltetjük a száraztápot, hanem mama ajánlása szerint kis főtt zúzát és rizst adunk neki holnap, hátha abból elfogy egy körmömnyi mennyiség :) Ő is azzal etette minden kölyökkutyáját és Luca (6 éves magyar vizsla) is kitűnő egészségnek örvend. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne adjunk saját készítésű kaját, mert hányhat tőle a kutya vagy hasmenése lesz. Na, majd meglátjuk.

A nagyobb gond viszont, hogy inni se nagyon akar. Arra már rájöttünk, hogy mindkét probléma gyökere az lehet, hogy eddig csak anyatejet ivott, nem is igen kapott mást. Így belemártom az ujjam a vizestálba, azt leszopogatja, majd egyre közelebb csalogatom, míg végül benne hagyom az ujjam a tálban, így időnként elkezd lefetyelni. Erre azt találtuk ki, hogy majd egy kis főtt húslét kap, hátha megjön a kedve.

Tegnap délután voltunk az állatorvosnál is, említettük neki is, hogy nem igazán táplálkozik, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, reméljük, ez azt jelenti, csak a kezdeti stressz okozza, majdcsak belejön. Ezen okból nem is kapott még oltást sem, ne hozzuk rá totálisan a frászt az első látogatáskor. A doki kitapintott még egy köldöksérvet, amire én kétségbe estem, ő viszont derűsen csak ennyit mondott: "Majd megműtjük, ha kell." Azonban ha minden nap kicsit visszanyomkodjuk, lehet, hogy el tudjuk kerülni a műtétet. Örülnék neki. 

Imád mellkason aludni, a kis fejét vagy a mellem közé fúrja be, vagy a nyakamhoz. A pihepuha szőrszálai simogatnak, egész nap elnézném, ahogy alszik. Éjszaka is örömmel vettem volna, ha nem kelt fel másfél óránként... Alapból éjfél körül feküdtünk le, akkor jöttünk fel egy gyors pisi-próbálkozásból az udvarról. Fél kettőkor már az ágyam mellett sírt, így sétáltunk egy kört a lakásban, pisilt egyet, talán ivott is egy fél kortyot, majd 20 perc után ismét álomba szenderült. Ám fél 4-kor ismét riadóztatott, akkor viszont már nem ment ilyen könnyen a dolog. Játszottunk kicsit, sikerült megitatni, pár falatot is evett a tenyeremből, sőt (erre rettentő büszke vagyok) sikerült az újságpapírra kakilni. Persze nem magától, hanem én pakoltam át villámgyorsan, mikor megláttam, hogy elkezd erőlködni, de azért roppantul megdicsértem. Háromnegyed ötre sikerült újra elaltatni a mellkasomon, majd 5 körül letettem az alvóhelyére, viszont fél 6-kor közölte, hogy reggel van, eddig alhattam. 6-kor amúgy is keltem volna, így ezt a csatát megnyerte, nem feküdtem vissza. Ő viszont nem sokkal az indulásom előtt ismét bedőlt az óriás plüssmacim, a jegesmaci és a játékkacsája közé.

A féreghajtót sikerült nemrég beadni neki, egyik kezemmel megfogtam a felső állkapcsát, másik kezem egyik ujjával pedig kitámasztottam a száját, a mutató és hüvelykujjammal pedig jó mélyre ledugtam a tablettát. Kicsit kínzásnak tűnik, de magától nem enné meg, kaját se nagyon eszik, hogy aközé kavarhatnánk, így meg gyorsan és biztosan lejutott :)

Most pedig azt hiszem, akármilyen aranyosan is alszik, felébresztem, mielőtt én is mennék aludni, mert nem szeretnék fél óra múlva már pisiben tocsogó síró kutyusra ébredni :)