Magyarázat

Többen kérdeztétek, miért nem írtam mostanában. A válasz nemrég fogalmazódott meg bennem. 

Igaziból azért írom csak le, mert így visszagondolva kicsit komikusnak tűnik, de valahogy mégis olyan emberi és talán még tanulhattok belőle ti is :)

Nyáron sajnos viszonylag sokat voltam távol, majdnem háromszor egy egész hetet töltöttem táboroztatással. És ez megsínylette a kapcsolatunkat. Előtte én vittem le pisilni az éjszaka közepén, én töröltem fel a hányását, mostam a fenekét stb. Aztán mikor hazajöttem, azt vettem észre, hogy - teljesen jogosan - megsértődve minden este a szüleim ágyába vonul be aludni. Volt egy időszak, mikor átcipeltem magamhoz és kilincsre csuktam az ajtót, hogy vissza ne tudjon menni, majd mikor folyamatosan az ajtónál sírt, rájöttem, hogy ez így nem megoldás. Hagytam, hagy menjen át, ha akar. Erre következő nap persze bejött hozzám aludni. Mindig ez van...Ha az ember elhatározza magát végre, minden a feje tetejére áll :)

De ez csak egyszeri alkalom volt, eltelt az ősz, megkezdődött a tél és én továbbra is egyedül aludtam (ezúton is köszönet drága húgomnak, hogy időnként bepréselte magát az ágyamba mellém, nehogy egyedül érezzem magam). Viszont a még fájóbb pont az volt, hogy mikor hazaértem ugyan örült nekem, de ha anya érkezett meg, még nagyobb volt a boldogság. Szörnyű érzés volt, hogy nekem hiába ő a mindenem, én már nem kellek annyira, mint ezelőtt. Azt hiszem, a szülők valami hasonlót élhetnek át, mikor a csemetéjük kirepül a családi fészekből. Senkinek nem kívánom. De valamelyest örülök, hogy ezt átéltem és megtapasztaltam, legalább ha majd a gyerekeim nőnek fel, jobban fogom viselni (vagy nem :)

Szóval összesítve távolmaradásom oka haragom és saját hülyeségem volt. Azóta aludtunk már párszor együtt újra, de többnyire azért szüleim ágyában szokott éjszaka szundizni. Talán ha én is elmennék aludni 9-kor, mint anya, visszaszokna. De ez számomra lehetetlen...

Napközben ha itthon vagyok, sétálunk és játszunk nagyokat, kezd újra szorosodni a kapocs köztünk - legalábbis reménykedem. Továbbra is ő a szemem fénye és a mindenem, ezt biztos vagyok benne, hogy ő is érzi :)

Birkanyírás és hypozás

Utóbbi írásaimban ígértem, hogy Vütyike fodrászolásának következményéről lesznek képek. Szegényen nagyon elburjánzott már a szőr, többen nézték pulinak, így igencsak időszerűvé vált a nyírás. Viszont az ügyes és valóban hozzáértő kutyakozmetikusok - legjobb információim szerint - egy rakás pénzt elkérnek, így magamra vállaltam a fodrásznéni szerepét, és boldogan jelentem, nem rontottam el nagyon :)

Nem, ez nem az utána fotó, nem ilyenre nyírtam. Ilyen volt! Igen szépen látszik, hogy nem kicsit torzonborz...

Ráadásul igencsak be is szürkült szegény, reméltük ez nem nem belülről jön és nem ténylegesen a szőre lett szürkébb, így pár napra rá jött a fürdetés is :)

Na de ne ugorjunk előre, íme még egy előtte kép:

Nem is csodálkozom, hogy pulinak nézték. Akár még kistermetű komondor is lehetett volna... Közvetlenül a "művelet" után nem készült róla kép, de szerintem azért látszik a különbség a két kép között:

Amióta húgom megkapta a babzsákfoteljét (szeptember elején), Vütyike egyik kedvenc helyévé vált. Messziről nekiszalad és beugrik a közepébe, majd édesen elszenderedik :)

Mint említettem, nem is olyan rég meg is lett fürdetve, hogy újra kifehérítsük. A fürdetés folyamata hasonló volt az eddigiekhez, nem igazán tetszett neki, de aránylag jól tűrte. Mikor kivettük a kádból, nem kezdtük el rögtön szárítani, hanem letettük egy pillanatra, aminek következtében elkezdte törölgetni magát:

Mi fetrengtünk a nevetéstől, mikor megláttuk. Egy ideig hagytuk, hogy magától törölközzön, majd kezdődött a harc a hajszárítóval (annak a hangját nagyon nem szereti).

A következő posztban megmutatom, mi is kerül Vütyike tányérjába a bundáskenyéren, szőlőn és csokin kívül :)

Nekem a Balaton...a kínzókamra

Augusztus hónapunk úgy eltelt, hogy szinte itthon sem voltunk (voltam). Egyik nyaralásból estünk bele a másikba, ami ugyan jól hangzik, de elég fárasztó volt. Mindent összevetve viszont Vütyikével majdnem két hetet töltöttünk el a Balatonon. Szóljon hát erről ez a bejegyzés! :)

Augusztus 3-án kocsiztunk le először Lellére hatan (apa, papa, anya, Gréti, Vütyő és én) egy megállóval. Vütyesz nagyon jól bírta, keresztbe feküdt rajtunk és aludt végig, az annahegyi mekiben pedig kapott egy kicsit a sajtburgerből, így teljes volt a boldogsága.

Mikor megérkeztünk, szerencsére rögtön feltalálta magát, nem kezdett el idegeskedni, hogy idegen helyen van. Luca kutyának van az a hülye szokása, hogy ha nem otthon van mamánál, fel-alá rohangál, nem találja a helyét és minden kis zajra felugrik. Még akkor is, ha mama és az összes többi családtag vele van. De Vütyike könnyen alkalmazkodott, aminek nagyon örültünk :)

A parton elég sok energiája volt, folyamatosan rohangált, ugrált, harcolni akart, viszont nem csak velünk, hanem az összes többi fürdőzővel is. Az embereknek még mindig jobban örül, mint a többi kutyának. 

Mikor azonban a vízbe vittük volna, mászott fel a fejünk tetejére elég erősen utalva rá, hogy az égvilágon semmi kedve fürdeni. Bár a tikkasztó melegnek köszönhetően minden nap megfürdettük legalább egyszer, amint a vízbe ért, fordult is a part irányába és evezett kifelé. Nagyon ügyesen úszott egyébként az első perctől kezdve :)

 

A fürdetések után szinte mindig elkezdett remegni, ami a 40°C-os levegő- és 28°C-os vízhőmérséklet mellett nem igazán volt megalapozott, de mi betudtuk a sokkhatásnak, így nem is tartózkodtunk bent vele sokáig a vízben. A partról figyelte a családot vagy éppen a kisgyerekek kakis zsebkendőit szedte össze a bokorból, amit utána negyed órás kergetőzés árán lehetett csak kirázni a szájából.

Az alábbi kép alapján nem csodálkozom, hogy egyik este a városban ez a mondat szállt el a fülem mellett: "Odanézz, de aranyos törpepuli!"

Mint említettem, a kutyákkal szemben még mindig vannak kicsit fenntartásai, de az ottani szomszéd dalmatafiúval igen jó barátságot kötött, nem egyszer sírt, hogy át akar menni hozzá játszani. Majd egyszer fogta magát és átbújt a kerítés alatt, már csak azt láttuk, hogy a szomszédból vigyorog. Nagy nehezen, egy falat sajttal sikerült visszaimádkozni, de nagy szívfájdalom volt ez neki. Apa meg is jegyezte, hogy elhoztuk nyaralni a gyereket, erre összeszedett egy nagydarab, tetovált fickót.

Összességében szuper kis nyaralás volt, az esti, városi séták során sokan megcsodálták (ugyan akkor még valóban bozontos törpepulinak nézett ki), többen meg is simogatták, amit ő rettentő mód élvezett. A "kötelező" fürdést leszámítva igencsak boldognak tűnt végig :)

Szétválasztva

Két különálló hetet voltam táborban a hegyekben, ahova - mint az utolsó pillanatban kiderült - Vütyő nem jöhetett...A legrosszabb az volt, hogy hetek óta készültünk mindketten, teljesen beleéltem magam, majd bele kellett törődnöm, hogy elválunk. Indulásom reggelén látszott rajta, hogy érzi, hogy elmegyek, folyton a nyomomban volt, sírdogált és nem találta a helyét. Nagy fájdalommal és könnycseppekkel végül elváltunk, de szerencsére az első héten meg tudtak látogatni anyáék egy délutánra, ami maga volt a csoda. A második táborban volt egy-két pityergős estém, de végre itthon vagyok és most egy jó darabig biztos nem válunk el megint. Szombaton megyünk a Balcsira, jön ő is velünk, hiperszuper nyaralás lesz. Ma délután belemerítettük kicsit a kerti medencébe és nem esett halálosan kétségbe, talán a Balaton is tetszeni fog neki :)

Szegényke mostanság nagyon torzonborz, így most nem is töltök fel róla képet. A napokban kicsit megnyírom, majd akkor jön egy előtte-utána átalakító-fotó :D

Észre se vettük, és szobatiszta lett!

Hétvégén kertipartit szerveztem, amire természetesen hivatalos volt Vütyike is, hiszen nagyon anyás a lelkem :) Nagyon jól érezte magát ő is, mindig dögönyözte valaki. Majd a buli másnapján mikor nekem szegezték a kérdést, hogy nem történt-e "baleset" a hétvégén, eszembe jutott, hogy nem is tudom, mikor pisilt be utoljára. Gyorsan lekopogom, de úgy néz ki, hogy két hónap után szobatiszta lett a drága :)

A bulit egyébként kifejezetten jól viselte, meg is jegyezte majdnem mindenki, hogy milyen nyugis. Elterült valaki ölében és ha az illető nem mozdult meg, ő jót aludt. Mikor a medencében voltunk, bevonult az árnyékba, egyébként meg többnyire követett mindenhova. Ha hússzor megtettem az utat a szalonnasütőhely és a ház között, ott totyogott mögöttem. Vasárnap este viszont olyan nagyon aludt, hogy vacsizni se kelt fel :)

A hangját időnként meg-megmutatja, de csak akkor, mikor a család eszik, ugyanis nem érzi igazságosnak, hogy őt kihagyjuk a buliból. Eleinte csak nyüszög, aztán mikor nem adunk neki (mert kb 3-4 percig erősek vagyunk), elkezd vakkantgatni. Majd valamelyikőnknek meglágyul a szíve, ennek köszönhető, hogy a tálkájában gyakran van mostanában sajt, túrós tejföl, sonka, husi. Nem mintha neki nem húst vagy zúzát főznénk, ami hasonlóan ínycsiklandó (többször majdnem beleettem én is a tálkájába :D).

Ezen rövid poszt végére illik egy tündéri alvós kép (igen, a ruháim még mindig az ágyam mellett vannak szana-széjjel :D)

Bepréselődve az ágyam és a ruháim közé, félig betakarva, háton. Én majd' megzabáltam, mikor megláttam :)

Popóprobléma

(Aki undinak találja, ugorjon az első kép alatti szöveghez a kaki- és hányásmentes részért :)

A kezdetek óta fennáll a következő probléma, de most döntöttem úgy, hogy ez azért így nem állapot, segítséget kérek. Mi is a gond? Vütyike csodaszép, dús bundája kakifelfogó rendszerként is működik. Nagyon részletezni azért talán nem fogom, de lassan naponta végződik az egyik séta popsimosással, amit ugyan megtanultam egyedül is véghezvinni, mégsem szeretném még tizen-x évig minden nap ezt csinálni :D Pesten láttam egy nénit sétáltatni a kutyáját, aki 3-4 centis körben kopaszra borotválta a fenekét. Mármint a kutyáét persze... Ezt azért szeretném elkerülni, mert szörnyen nézett ki szerencsétlen eb és gondolom, a borotválás se lehetett a kedvence. Ha valamivel rövidebbre nyírom, az megoldás lehet? Vagy ki kellene fésülni rendesen? Aki tapasztalt már ilyet, nagyon hálás lennék a segítségét :)

Az utóbbi időben szerettem Vütyikét feldobálni a levegőbe, mint a gyerkőcöket szokás (tekintve, hogy unokatesómat lassan nem bírom felemelni se, nemhogy dobálni), viszont valószínűleg attól jött rá kétszer is a hányás, úgyhogy nem ajánlom senkinek :D

Azt még talán nem is említettem, hogy olyannyira nagylány lett, hogy már bizony pórázon sétál! Vicces, hogy még az XS-es hám legkisebb mérete is lötyög rajta, de szerencsére már megszokta annyira, hogy nem akarja lerágni magáról, vagy kibújni belőle :) Magáért a sétálásért viszont nem igazán rajong. Szívesen lejön a levegőre, ugrál, szaladgál, morog a kiskertben, de ha messzebbre kellene menni, az legtöbbször már nem tetszik neki. Apa szerint úgy kell húzni, mint egy szánkót, meg se akar mozdulni :D Jutalomfalatokkal majd rászoktatjuk szépen :)

Egyébként is igazi kis ölebként viselkedik. Kézben teljesen nyugodtan elvan akár egy órát is. Múltkor az OBI-ba mentünk vásárolni családostul, így jött ő is, végig a kezemben cipeltem, több kollégám is megszeretgette, gyömöszölte, amit ő boldogan tűrt, nem is fészkelődött. A napokban pedig pizzázni mentünk szintén teljes családdal, akkor meg az ölemben feküdt, ücsörgött végig. Ráadásul kifejezetten büszke voltam rá, mert nem akart belemászni vagy nyalni a tányéromba. Persze az időnként "véletlenül" a szájába pottyanó tonhaldarabokra nem mondott nemet.

Ahogy a képen is látszik, nem csak tonhalat eszik szívesen, hanem chipset, epret, karalábét, a nagy kedvence pedig a sajt. Egyik éjjel, mikor ő már javában aludt, én meg még kockultam, behoztam magamnak két szelet füstölt sajtot, mire ő legmélyebb álmából felriadva tepert hozzám. Jó anyukaként persze megosztottam vele, majd szaladtunk le pisilni (ha nagyon boldog vagy izgatott, mindig becsurgat :)

A képen talán nem látszik tökéletesen, de húgom névnapi epres tortájával sikerült leennem a kutyát, ami nem igazán zavarta, sőt, mivel utána megkapta azt az epret, kifejezetten örült is neki :)

Gréti valószínűleg allergiás valamilyen porra, így az ágyban lévő plüssállatai lekerültek a szobája földjére, melynek hatására Vütyesz naponta bejár a szobába és kiválaszt (jobb esetben) 1-2 játékot, amit kicipel, kicsit talán küzd velük, majd kikötnek a kincses-alvóhelyén. Mosás előtt, mikor a földön vannak kupacokban a ruhák, vagy belefekszik a közepébe, vagy ahogy a képen is látszik, meglóg egy fél pár zoknival. Jó egy hete pedig a már az alvókájában lévő zokni mellé kiválasztotta a ruhakupacból a zokni másik felét is, csak néztünk, hogy micsoda rejtett tehetsége van (az ágybapisilésről meg nem tud leszokni?)

Végül egy szagolgatós kép, mert annyira csudijó babaillata van :)

Gyors összefoglaló az elmúlt két hétről

Palacsinta kész, Vütyesz alszik, vizsgáim letudva, most már van időm irkálni :)

Rengeteg minden történt velünk, mióta legutóbb "tollat ragadtam", így nem fogok mindent tökéletes részletességgel leírni, de a főbb momentumokat mindenképp igyekszem.

Az első fürdetés

Május 17-én nagy eső volt errefelé, de tekintve, hogy hólyagja Vütyinek is van, nem is túl nagy, bizony többször le kellett vinni a nap folyamán. Mikor kis időre elállt, úgy döntöttünk, kimegyünk a telekre, hagy futkározza ki magát. Aztán ismét ránk szakadt az ég, de már egyébként is tiszta sár volt minden, így hazahoztunk egy csapzott kiskutyát:

Szerencsére nem igazán tetszett neki a helyzet, így reméljük, ha lehetősége engedi, nem piszkolja össze magát nagyon :)

Sajnos a képen nem látszik tökéletesen, de mivel töpszli lábai vannak, a hasa is tiszta kosz volt, a lábát megfogva pedig nem tudtam eldönteni, hogy sárcsimbókot vagy a mancsát tapintom.

Elérkezettnek láttuk tehát az első fürdetést. Pár nappal előtte beszereztem a kutyababasampont, így gyorsan felhígítottuk, beterítettünk egy törölközőt a kádba (ha megcsúszna a lába a kádban, biztos félne és még kevésbé kedvelné meg), én bemásztam mellé és kéz-meleg vízzel elkezdtük mosdatni.

Minket is meglepett, de a teste tényleg akkora, mint egy kisegéré :)

Über cuki volt, remegett mint a nyárfalevél, én egyik kézzel toltam a szájába a jutalomfalatot és daráltam neki, hogy "jaaaaj, de ügyes, nagyon szuper, ugye milyen kellemes?", anya szintén fogta egy kézzel, a másikkal mosdattuk. A talpáról nem sikerült teljesen levakarni a centi-vastag sarat, de így is Hófehérke lett.

Gyorsan kikaptam a kádból és bebugyoláltam egy száraz törcsibe, kicsit megtörölgettem, majd kisebb kínok árán sikerült nagyjából megszárítanunk. Rögtön utána el is aludt az ölemben, anya betakargatott mindkettőnket és együtt szundiztunk :)

Az első kullancs

20-án húgom névnapi köszöntése közben tapintottam ki az aljas élősködőt a bal mellső lába testéhez csatlakozásánál (biztos van rá valami spécibb kifejezés is, de bioszból sose voltam jó :D). Kétségbeesetten eldobtunk minden ajándékot és rávetettük magunkat négyen szegény Picurkára. Az egyik helyen azt olvastuk, hogy forgatni kell a kullancsot, míg könnyen ki nem tudjuk húzni, a másik helyen, hogy egy határozott, de gyengéd mozdulattal kell eltávolítani. A kullancskiszedő kanál szerint miután benyúltunk a kullancs alá, jobbra-balra forgatva egyszer csak majd beleesik a kanálba az állat. Megpróbáltuk, persze nem történt semmi. Majd szemöldökcsipesszel próbáltuk meg, ekkor már négyen fogtuk le egy-egy kézzel, a maradék kezeinkkel pedig anya összehúzta a bőrt, húgom zseblámpát tartott, én a szokásos jutalomfalat adagolást végeztem a dedós becézgető és dicsérgető szavak társaságában, apa pedig küzdött a csipesszel és a kullanccsal. Mondanom sem kell, sikerült beleszakítanunk a nagy rákészülésben... Halálosan kétségbe voltam esve, hogy most akkor beleürítettük az állat testnedvét Vütyeszbe, tuti elkap valami kórt, nem lesz étvágya stb. A doki másnap meg se nézte a helyét, csak annyit mondott, hogy nem baj, majd kiesik... Egyébként szerinte legalább 720 fokot el kell fordítani, majd kihúzni.

Barátkozás Lucával

Az én kis hősöm most már méteres körzetébe mer menni a házméretű vizslának, ma már az orrukat összeérintve is szaglászták egymást, de azt a pillanatot persze nem sikerült lekapnom. Mérethasonlóságból adódóan a macskával jobban szimpatizált, de tőle próbáltam elhúzni, mert az a szenilis, lökött vörös totál kiszámíthatatlan. De íme egy kép, ahogy Vütyesz kerülgeti Lucát :)

Mamánál a kutyáknak kitüntetett szerepe van; az övék a fotel, ha ember le akar ülni, lehetőségére áll egy puff vagy az ágy :D

Ágyba már több mint egy hete nem pisilt, amitől felhőtlenül boldog vagyok, de gyorsan le is kopogom. :D Legújabban reggelenként az a szokása, hogy felmászik a fejemhez, ráfekszik a kezemre, odanyomja a hátát a mellkasomhoz és simogatásra nyújtja a hasát. Mázli, hogy nem őrült ugrálásra szokott rá, mert ahhoz tuti nem lenne energiám kora reggel :D

Na, a szövegelésből ennyi elég is lesz, még néhány képet válogattam, csodáljátok a tündérkémet :)

Akrobata mutatvány a lábamon :)

Szundi az ölemben :)

Bugyihúzás Grétivel :D

Gréti finnországi útja után Vütyi úgy döntött, ő is utazni szeretne :)

Sikerült beillesztenem a Tetszik gombot a posztok mögé, ki lehet próbálni, működik-e :P